Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés
PÁZMÁNY PÉTER ÉS A PAPNEYELÉS 111 nyitását. Szerencsére azonban az új háborús veszedelem amilyen gyorsan kerekedett, olyan hamar el is vonult. II. Ferdinánd és Bethlen biztosai közt már 1624 elején megindultak a tárgyalások, melyek némi huzavona után a második bécsi béke megkötésére vezettek. (Május 8.) Mivel pedig ekkorra az alapítást megerősítő pápai brève is megérkezett,1 semmi akadálya nem volt többé a teljesen megszervezett és berendezett intézet megnyitásának. A megnyitás május 24., pünkösd vigíliáján a legnagyobb csendben ment végbe. Valószínűleg maga az alapító sem vett részt rajta, mivel akkor szétdúlt egyházmegyéje ügyes-bajos dolgainak intézésével volt elfoglalva.1 2 A nagy jövőre hivatott intézmény aránylag szerény kezdettel, mindössze tizenhárom növendékkel indult.3 Benső életének szabályozásáról maga Pázmány gondoskodott. A házi szabályok értelmében minden belépő tagnak nyolcnapos lelkigyakorlatot kellett tartania és utána általános gyónást végeznie. A lelkigyakorlatot háromhónapos próbaidő követte, melynek végén mindenkinek le kellett tennie az állandó maradásra kötelező esküt vagy pedig távoznia kellett az intézetből. A végleg beöltözött növendékek hetenkint gyóntak, reggel és este fél-fél órát szenteltek az imádságnak és lelkiismeretvizsgálásnak, amennyiben még nem voltak breviáriummondásra kötelezve, mindennap elmondották a Boldogságos Szűz zsolozsmáját, naponkint szentmisét hallgattak, vasár- és ünnepnapokon a jezsuita templomban segédkeztek az istentiszteleten és végül meghatározott napokon ebéd vagy vacsora alatt prédikáltak. A magyar, illetve német nyelvű társalgás csak vacsora után volt megengedve, szünidőben ebéd után is ; egyébként mindig a latin nyelvet kellett használni.4 A kegyeletre való nevelés érdekében azt is előírta Pázmány, hogy a felszentelt növendékek hetenkint mondjanak egy szentmisét az alapítóért és az esztergomi egyházmegyéért, egyet pedig az intézet élő és elhalt jótevőiért ; a még fel nem szentelt tagoknak egy-egy szentolvasót kellett felajánlani erre a célra.5 A lángbuzgalmú főpap ettől kezdve a legnagyobb szeretettel csüggött alapításán és minden tőle telhetőt megtett, hogy működésének sikerét biztosítsa. Regenseivel, Lamormain Vilmos és Hmira János atyákkal állandó levelezésben állott s ha hivatalos dolgai Bécsbe vezették, sohasem mulasztotta el felkeresni a Szent Anna-utcai épületet. Országos gondjai közt is tudott időt szakítani a növendékek megküldött tételeinek és versezeteinek átböngészésére.6 Gondosságánál csak bőkezűsége volt nagyobb. Nem elégedett meg az alapítvány kamatozásának állandó ellenőrzésével, hanem soronkívül is bőven juttatott az 4 Rimely i. m. 293. s kk. 11. 6 Hanuy i. m. I. 382. s k. 1. 6 U. o. I. 645. 1. 1 Történetét 1. Galla i. m. 10. s kk. 11. 2 U. o. 23. 1. 3 Névsorukat 1. Rimely i. m. 13. 1.
