Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Szűz Mária egyetemes kegyelemközvetítése
SZŰZ MÁRIA EGYETEMES KEGYELEMKÖZ VETÍTÉSE 107 istenanyai méltóság megkívánja. Tehát Szűz Mária anyai közvetítése kiterjeszkedik minden embernek minden kegyelmére. Tehát a Szűz Mária egyetemes kegyelmi közvetítését kimondó tétel ügy áll előttünk, mint az istenanyaságban, a második Éva dogmatikai igazságában és a fájdalmas anyaságban burkoltan körvonalazott és a szentek imádságos közvetítése biztos igazságának előtételül való föl- használása mellett biztosan levezethető dogmatikai következtetés. S mint ilyen következtetés, melynek mindkét premisszája kinyilatkoztatott igazság, dogmaként is definiálható — salvo iudicio Ecclesiae. Ugyancsak ezzel a teológus számára magátólértődő fönntartással az opportunitás kérdését megvilágíthatja a következő meggondolás : Tételünk definiálása a természetfölötti biztos igazságok kozmoszában helyet és hogy úgy mondjuk, teljes polgárjogot adna az anyaiság nagy gondolatának. Az emberiségnek egy ősi víziója, hogy a világrendben egészen sajátos helye és hivatottsága van az anyaságnak és anyai- ságnak. Kybele kultusza és misztériuma, mely éppen a kereszténység megjelenése idejében áradt ki Szíriából a hellenizmus területére, ebből a vízióból táplálkozik ; de egyúttal ijesztő arányokban mutatja meg a nagy kísértést és veszedelmet is, mely benne lappang. Ha már most a mi tételünk dogma alakjában a «Magna Mater deum»-mal teljes határozottsággal szembeállítaná a «Mater divinae gratiae»-t, elvben egy- szersmindenkorra száműzné azt a kísértést, mely a merőben alsó életet, a vak ösztönt, a merő tenyészeti termékenységet akarja megtenni az élet és imádás misztériumának, s mely ma megint vészesebben mint valaha készül térítő tevékenységre, mint az élet, faj és vér mítosza. S mikor tételünk mint dogma a 0sotôxoç nagy dogmájára ráteszi a koronát, az istenanyaságot is a merőben karizmás szférából, mely Szent Ágoston szerint magában még etikai megalapozásra szorul,1 teljes félreérthetetlenséggel egyszersmindenkorra a szellemiség, az etikum szférájába emeli. Amikor pedig a kegyelem-közvetítésben az anyaiság mozzanatát nyomatékozza, kifejezésre juttatja azt a nagy igazságot, hogy a kegyelem elsősorban megkegyelmezés, a bukott, bűnös világnak értő, imádságos megsegítése. És így ennek az Istentől és az ő Krisztusától oly gyökeresen elfordulni készülő nemzedéknek lelke elé odaállítja az anyát, az érintetlen, teljes anyaiságot, mely a tékozló és züllött fiákkal szemben is változatlanul, fogyhatatlanul és megvesztegethetetlenül — anya marad. Schütz Antal. August: De s. virgin. 3.
