Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Szűz Mária egyetemes kegyelemközvetítése
98 SCHUTZ ANTAL I. 1. Alapvető dogmatikai igazság, hogy Jézus Krisztus egyetlen közvetítő Isten és ember között az üdvösség művében, s így a kegyelem közvetítésében is (64. § 1). Tehát Szűz Mária csak másodlagos közvetítő (mediatrix secundaria) lehet. Nemcsak abban az értelemben, hogy közvetítő tevékenysége alárendelt jellegű Krisztuséhoz viszonyítva; hanem főként azért, mert ha van Szűz Máriának közvetítő szerepe, azt Jézus Krisztustól kapta ; amint Szent Efrém mondja : «per mediatorem mediatrix totius mundi». A megváltó kegyelmek forrása Jézus Krisztus ; Szűz Mária csak gyűjtő és szétosztó medence lehet, aquaeductus, amint Szentlőrinci Richárd, Nagy Sz. Albert kortársa mondja, melyet a forrás tölt meg ; gyűjtőlencse, melybe Krisztus napjának sugarai sűrűsödnek bele és sugároznak szét. Szűz Mária minden közvetítő ereje Jézus Krisztusnak elsődleges, szerző jellegű közvetítéséből táplálkozik ; relatív, nem abszolút közvetítés. Ezzel el van vágva a gyökere annak az aggodalomnak, hogy Szűz Mária egyetemes közvetítése homályt vet Krisztus egyetlen közvetítő voltára, amint ezt a protestánsok után A. Widenfeltnek 1673-ban megjelent, akkoriban nagy hullámokat vető «Monita B. V. Mariae ad cultores suos indiscretos» c. műve sok jóindulattal, de kevés teológiai hivatottsággal hirdette. Hiszen Krisztus marad az egyetlen abszolút közvetítő ; de közvetítő ereje és méltósága éppen abban mutatkozik meg, hogy Szűz Máriát mint közbenső elosztó állomást be tudja iktatni a maga közvetítésének áramkörébe ; épúgy mint a keresztáldozat egyet- lensége és abszolút értéke is abban mutatkozik meg, hogy állandóan táplálja a relatív áldozatnak, a szentmisének áldozati tüzét. 2. A dogma Jézus Krisztus egyetlen kegyelem-közvetítő szerepét úgy jellemzi, hogy ő a titokzatos testének feje, és az a kegyelem, mely az ő lelkét elárasztja, a főnek kegyelme, gratia capitis. Ez a tény teljes dogmatikai határozottsággal megjelöli az ő kegyelem-közvetítésének jellegét és módját. Mint fő t. i. Krisztus a) kiérdemelte számunkra, még pedig igazi, igazság szerinti érdemességgel (meritum de condigno) az összes kegyelmeket, melyek nekünk szánva vannak, b) Azt a kegyelmet, melyet számunkra kiérdemelt és mely lelkében fölgyülemlett mint gratia capitis, olyan módon juttatja el titokzatos testének tagjaihoz, mint a fő általában hat a testre : nem merőben erkölcsi ráhatással, nem közbenjárással vagy előkészítéssel vagy segédkezéssel, hanem valós, bár misztikái életáramlás útján. Maga mondja : Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők.1 A szőlőtő mint közvetlenül a föld fölé emelkedő gyökérfej magába gyűjti és a venyigékbe löveli a gyökerek erejét. Jézus Krisztus kegyelem-adó tevékenységének ez a fizikai eszköz jellege 1 Jn 15; cf. Trident. 6 cp 16; Denzinger 809.
