Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Schütz Antal: Hittudomány és hitélet
6 SCHÜTZ ANTAL érhetjük be világnézettel, nekünk metafizika kell ; nem érhetjük be vallási élettel, nekünk teológia kell, épen mert nem egyszerűen épületesnek vagy hasznosnak tartjuk amit hiszünk, hanem mert igazságnak, föltétien örök igazságnak valljuk. b) Minthogy a tudományosság az emberi szellem fejlődésének szükséges fokozata, melyet hivatva van elérni, (de nem meghaladni) az emberi érdeklődésnek minden területe, egymásután tudományos tárgyalás alá kerül a létnek emberileg hozzáférhető minden területe ; egyre keletkeznek új tudományok, melyek épúgy mint magának a létnek rétegei, a mellé-, alá- és fölérendeltség vonatkozásaiba lépnek egymással. Ha a tudományok rendszerezésének eddigi kísérletei nem is vezettek kielégítő eredményre, tagadhatatlan, hogy a tudományok ma birodalmat alkotnak. És ez az ország király után kiált. Természetes királya az a tudomány, melynek tárgya a lét birodalmának is csúcsa, a Theologia. Ha tehát a hit visszavonul a gyakorlat és a hitélet sáncai mögé és átall megfelelő hittudományt alkotni, kiteszi az egyes tudományokat annak a veszedelemnek, hogy pásztor nélküli nyáj maradnak egy jelentős területen, és nem felel meg annak a hivatásnak, melyet az Üdvözítő eléje tűzött, mikor minden teremtmény megkeresztelésére küldte (Mt 28) és minden teremtmény királyává tette (1 Cor 3, 22) ; de könnyelműen lemond arról az áldásról és toborzó varázsról is, melyet jelent királynak lenni egy országban, melynek végre is szellem a hazája és igazság a csillaga. Reductio artium ad theologiam — ezt a címet adta Szent Bona- ventura egy rendkívül szellemes, ha mindjárt kissé bravurkodó kísérletének, mely a hittudományt teszi meg a tudományok dómját megkoronázó kőrózsának : minden tudomány neki szállít, mindenik tőle veszi magasabb szentelődését. Ez a fölséges monarchia anarchiába dől és természetes királya földönfutó lesz, ha a hitélet — nem kényszeredve, hanem hivatottságának meglátásában, tősgyökeres fakadással — hittudományba nem fesel. Igaz, ezek a meggondolások csak azt bizonyítják, hogy a hitnek és a hitéletnek általában szükség és áldás a hittudomány ; de nem mondják azt, hogy a hitéletet élő és hitet terjesztő egyes hívő vagy pap jelentős áldásoktól elesik, ha ki nem veszi részét a hittudományos munkából. Annyit azonban mindenesetre bizonyítanak, hogy a tájékozott hívő nem zárkózhatik el a hittudomány komoly megbecsülése elől ; és mivel a tudomány mint «objektiv» és «objektivált» szellem (N. Hartmann) nem «szubszisztál», nem áll fönn magában, kell a katolikus közösségben mindig akadni megfelelő számban olyanoknak, kik rátermettséggel vállalkoznak a hittartalom tudományos földolgozására, és mindig kell akadni sokkal többnek, kik ennek a tevékenységnek nélkülözhetetlen föltételeiről gondoskodnak. 2. Episztémológiai meggondolás. — A mai tudományelméletnek
