Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Schütz Antal: Hittudomány és hitélet
4 SCHÜTZ ANTAL nak, kik nem tudományos úton, hanem zseniális meglátással és megéléssel tárnak föl csodás mélységeket. Sőt akadnak, kik Klages-szel sajnálják, hogy az emberiség megcsinálta a végzetes nagy szecessziót, hogy «evett a tudás fájáról», hogy tudományt teremtett, hogy a lélekkel szemben a szellemnek adta át a vezérséget, s így elvesztette a valósággal szemben azt a közvetlenséget, mely ösztönös biztonsággal igazította el a maga «Lebensraum»-jában. Pedig az a fordulat elkerülhetetlen volt. A megismerés igénye és tendenciája immanens következetességgel lassan a maga körébe von mindent, ami adva van vagy egyáltalán adva lehet, és nem áll meg magának a megismerésnek ténye előtt sem. De mihelyt maga a megismerés válik a megismerésnek tárgyává, mihelyt fölkínálkozik a kérdés : csakugyan úgy van-e, amint gondolom (az igazság formális problémája), mihelyt aztán megindul a rendszeres munka abban az irányban : hogyan lehet minél több igaz ismerethez jutni és hogyan lehet minden ismeretet igazolni, másszóval, mihelyt megkezdődik az elméleti eszmélés, máris megszületett a tudomány. Erre az eszmélésre, úgylátszik, nem minden nép és nem minden ismeret-terület egyformán alkalmas. Előttem világos, hogy a sokat dicsért és bámult indus szellem minden mélysége és szubtilitása dacára megrekedt a féltudományosságban ; az igazi tudományosság bölcsőjét mégis csak a görög szellem ringatta. De mi köze van ennek a tudomány-genetikai elmefuttatásnak a mi kérdésünkhöz? Nem több és nem kevesebb, mint hogy ráeszméltet egy nagy valóságra, a mi problémánk elmozdíthatatlan alappillérjére : Akarjuk-e igenelni a hittudományt, akarunk-e neki döntő szerepet juttatni vagy sem, az nem a mi egyéni ízlésünktől és nem a mi célszerűségi meggondolásainktól függ. Amint az Úristen beleállította az embert a történelem dinamikájába, ez a dinamika kitermelte a tudományosságot is, Isten teremtő elgondolásának nem ellenére, hanem egyenest annak értelmében. Hiszen nem más a tudományos megismerés, mint a magára eszmélő, tudatosított megismerés. Amint tehát az ember szellemi lelket kapott, tudományosságra való hivatást is kapott : Spiritus omnia scrutatur. Hiába mondja itt valaki (bár igazat mond) : A hit ismeretei és a hit bizonyossága magasabb tájakról jönnek ; azokat a magára álló elme nem tudja fölfedezni és megnyitni. Épen mert a katolikum értelmében a hit világa valóságok világa, az a szellem, mely mindent akar fürkészni, egy nap — s az egyháztörténelem tanúsága szerint ez a nap megvirrad az Egyháznak úgyszólván a hajnalán, a II. század közepe táján — ráveti magát a kinyilatkoztatás területére is : Spiritus omnia scrutatur, etiam profunda Dei (1 Cor 2, 10). S ameddig épen a mai tudományelmélet követelménye értelmében szigorúan hű marad tárgyának sajátosságához, vagyis ameddig szigorúan /z/ítudomány marad (lásd alább 2. szám), addig a hitben nem tesz, nem tehet kárt. Csak a
