Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. I.
EGY KÖZÉPKORI MISE KÖNYVÜNK 59 Augusztus : Augusti nepa príma : fugat a fine secunda. Szeptember: Tertia Septembris vulpis ferit a pede dena. Október : Tertius octobris gladius decimum ordine necat. November : Quinta novembris : vix terna mansit in urna. December: Dat duodena cohors: septem inde decemque decembris. Mivel a XIII. Gergely-féle naptárjavítás csak 1582-ben volt, így a P. M. aranyszámai még a régi naptár számítását mutatják. Ha e naptár alapján a XV. század fordulójának ünnepjegyzékét összeállítjuk, kitűnik, hogy hazánkban a középkor végén a vasárnapokon kívül 72 ünnep volt egy évben. A Magyarországon megtartandó ünnepekről legelőször a szabolcsi zsinat rendelkezik 1092-ben ; eszerint a vasárnapokon kívül még csak 41 ünnep ülendő meg.1 Ha a szabolcsi zsinat és a P. M. ünnepjegyzékét összevetjük, kitűnik, hogy hazánkban a XI. századtól a középkor végéig az ünnepek számában óriási emelkedés tapasztalható. Az ünnepek ilyetén fölszaporodása egyébként európai jelenség volt. Ezért történik, hogy már a XV. század elejétől kezdve az ünnepek túlnagy száma ellen sokan fölemelik szavukat, így Gerson, a párisi egyetem kancellárja az 1408-ban tartott rheimsi tartományi zsinaton, 1416 táján pedig Clemanges Miklós ad ki könyvet ily címmel : De novis festivitatibus non instituendis,2 Az ünnepmegszorító törekvéseknek hatása lassan jelentkezik is : először VIII. Orbán, majd XI. Kelemen, XIII. Benedek, XIV. Benedek, XIV. Kelemen és végül X. Pius pápa szorítják vissza a parancsolt ünnepek számát a mai minimálisra. Rubrikáiban is több érdekes, a maitól eltérő előírás van. Az V. Pius által kiadott és ma is az egész világon használt Missale Romanum rubrikáitól eltérők pl. a köv. előírásai : Ajánlatos, hogy a miséző pap a kánont kívülről tudja, és csak olyankor tekintsen a könyvbe, ha megakad. Reggel szentmise előtt száját, fogait ne mossa, hanem csak ajkának külső részét, zárt fogakkal, de azt is csak úgy, ha okvetlenül szükséges, nehogy a nyállal vizet is lenyeljen. Kifejezetten hivatkozik valami Incére : «secundum Innocentium». Ez nem lehet más, mint III. Ince (f 1216) a középkor nagy pápája, aki tényleg írt a miserubrikákról «De sacro altaris mysterio» c. munkájában. Ugyancsak hivatkozás történik egy másik helyen valami Hostiensis «Summa et lectura» c. művére. Ez a Hostiensis csak a híres középkori kanonista, Henricus de Segusia, ostiai bíboros érsek lehet. Idézett munkájának egy 1531-iki kiadását megtaláltam a budapesti egyetemi könyvtárban.3 Egyes szövegrészei szószerint egyeznek a P. M. rubrikáival. Szíjártó Nándor. (Folytatása következik.) 1 Cf. Mihályfi, A nyilv. istentisztelet3 101. sk. old. a V. ö. Mihályfi fent id. m. 104. old. 3 A könyv címe : Summa domini Hostiensis. A kolofon : Ex officina solertissimi Joannis de Cambray al’s Moylin Lugdunen. Typographi.
