Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Angeli Ottó: Különféle szempontok a liturgikus mozgalom értékelésénél. II
KÜLÖNFÉLE SZEMPONTOK A LITURO. MOZGALOM ÉRTÉKELÉSÉNÉL 47: a kinyilatkoztatott igazságok fényénél vizsgálni a theológia éspedig elsősorban annak szívét alkotó dogmatika van hivatva. Ha tehát a liturgiát és közvetve a liturgikus mozgalmat a maga legbensőbb értéke szerint objektíve, elvileg akarjuk értékelni, úgy theológiai, illetve dogmatikus szempontból kell e kérdést megfognunk és tárgyalnunk.1 Amit eddig elvileg kifejtettünk, még röviden történetileg is bizonyíthatjuk. Ha ugyanis a liturgikus mozgalom történetét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy már az előző korokban is voltak a maihoz hasonló liturgikus mozgalmak, illetve törekvések. Ezek mind a fentebb vázolt és elégtelennek mondott szempontok egyikéből táplálkoztak és éppen ezért ellaposodtak, egyoldalúakká lettek és elenyésztek. így a XV111. sz. végén, az ú. n. felvilágosodás korában — mint már fentebb mondottuk — megindult egy mozgalom, melynek célja a népnek a liturgiába való nagyobbfokú bevonása és a liturgiának megreformálása volt (jozefinisták, pisztójai zsinat).2 Ez a törekvés azonban minden természetfölötti szempont kizárásával, tisztán racionalisztikus és utilitarisztikus szempontból tekintette az ügyet. Célja voltaképen nem volt más, mint a nép hitéletének, barokk ízű ájtatosságainak «racionalizálása.» Éppen ezért eretnekségbe fulladt, terméketlen maradt. A rideg racionalizmust a múlt század elején a romanticizmus érzelmes szelleme váltotta fel.3 Ennek képviselői is rokonszenveztek a liturgiával, de csak annyiban, amennyiben az esztétikus érzelmeiknek megfelelt. Ez a tisztán esztétikai rokonszenv a liturgia iránt annyira felületes és ötletszerű volt, hogy gyakorlati jelentőségű liturgikus mozgalmat nem tudott teremteni. A romanticizmus nyomába következett a vallásos felébredés, a restauráció kora a múlt század első felében, főleg Francia- és Németországban. Az ez időben nekilendülő történettudomány és történeti érdeklődés az Egyház dicső múltjára irányította a vallásos lelkek figyelmét. Az Egyház a maga történetével, évszázados múltról tanúskodó intézményeivel áll a hívő lelkek érdeklődésének középpontjában. Természetes, hogy az egyházi régiségek, elsősorban az Egyház ősi liturgiája vonja magára a figyelmet.4 Az Egyház ősi korát, szellemét ismét visszavarázsolni, ez a kor jelszava. Erre legalkalmasabbnak látszott az Egyház ősi liturgiája. Ezért az érdeklődés mindjobban a liturgia felé fordult, a liturgiatörténet hatalmas lendületet vett és elhangzott a jel1 Robeyns: Die religiöse u. theologische Bedeutung der liturgischen Erneuerung. [L. Z. V. 1. skk. o.] 2 A. Mayer. Liturgie, Aufklärung, Klassizismus. [Jb. f. Lw. IX. 67— 127. o.j és W. Trapp. Der Ursprung d. lit. Bewegung. I. Die Aufklärung. (L. Z. IV. 1. skk. és 44. skk.) 3 A. Mayer. Liturgie, Romantik, Restauration. [Jb. f. Lw. X. 77—141. o.] 4 U. o. 131. skk. o. és W. Trapp, i. m. II. Die Zeit d. Aufschwungs nach d. Aufklärung. (L. Z. IV. 50. skk. és 75. skk. o.)
