Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. I
A NESTORIANIZMUS ÉS A MONOPHYSITIZMUS 37 ellenfelének a neve alatt kibocsátották. (Bardenhewer. III. 289.) Marius Mercator is írt egy comparatio dogmatum Paulo Samosateni et Nestorii című könyvet. (Bardenhewer. IV. 526.) b) A görögök és a szírek állásfoglalása a nestorianizmussal szemben. Ha pedig régi idő óta otthonos a nestorianizmus Antiochiában, akkor — Antiochia görög voltát tekintetbe véve — görög eredetűnek is kell lennie. És erre vall a különböző vidékeknek a Nestorius körül folyó vitában tanúsított magatartása is. Maga az antiochiai pátriárka, János, eleinte védte Nestoriust, az antiochiai patriarkátushoz tartozó püspökökkel együtt. Cyrusi Theodoretust, egy teljesen görög műveltségű, antiochiai születésű embert, aki azonban egy Antiochia környékén fekvő szír város püspöke volt, bízta meg az alexandriai pátriárkának Nestorius ellen szóló anathematismák megcáfolásával. És amikor az antiochiai pátriárka már az ephesusi zsinat döntésének alávetette magát, akkor főleg az antiochiai patriarkátushoz tartozó görög egyházmegyék — Tarsus és Tyana vidéke, a kilikiai tartományok — voltak azok, akik ellentállásukban kitartottak és még az antiochiai pátriárkával is szembehelyezkedtek. Az ellenszegülők között volt Theodorusnak a kilikiai Mopsuestia város püspöki székén való utódja, Meletius is. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a szír szellemi élet központjának, a mezopotámiai Edessának püspöke, Rabbula, már a vita kezdetétől fogva a nestorianizmus ellen foglalt állást, levélben szemrehányást tett samosatai Andrásnak, aki alexandriai Cyrillus ellen írt, Konstantinápolyban az «új zsidó régi tévedése ellen» prédikál olyan időben, amikor még ez az «új zsidó», Nestorius, a konstantinápolyi pátriárkái trónon ül (Bardenhewer. IV. 389.), Cyrillust Theodorus Mopsuestenus műveire mint a nestorianus tévedések forrására figyelmezteti (Cyrillus ep. 70—74 cf. Bardenhewer. IV. 69.) és Cyrillus műveit szír nyelvre fordítja (Bardenhewer. IV. 390.). Ez az állásfoglalás megfelel az edessai iskola hagyományainak. Edessa különben elég távol is állt azoktól a dogmatikus vitáktól, melyek az antiochiai patriarkátus görög részét ebben a korban állandó lázban tartják. Figyelembe kell ugyan vennünk, hogy az edessai iskolát Perzsiából menekült szír keresztények alapították. És hogy ezek mennyire nem érintkeztek az antiochiai szellemi élettel, azt bizonyítja az a tény, hogy Aphraates, az ú. n. «perzsa bölcs», még 336 és 345 között nem tud az arianizmusról (Bardenhewer. IV. 338.), amikor az, a 335-ben tartott tyrusi zsinat óta, éppen az antiochiai patriarkátus területén megint uralomra jutott (amint különben a nyugaton Hilarius Pictaviensis is még 355-ben nem tudott a homoousion és homoiousion terminusokról (Bardenhewer. III. 366.), melyek az ariánuS Vita központjában álltak). De még Szent Ephrem is, aki a Nisibisről 363-ban Edessába áthelyezett «perzsa iskolának» a vezetője, ismeri ugyan az ariánusokat, de műveiben
