Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
TUDOMÁNYELMÉLET ÉS HITTUDOMÁNY 369 Ezek a monografiás vizsgálódások egy értelemmel hangsúlyozzák, hogy Szent Tamás mindenben Aristoteles tudományelméleti szempontjaival dolgozik ; és ezért hol futtában, hol tüzetesebben kénytelenek magának Aristo- telesnek tanaira is kiterjeszkedni. Ezért éppen a hittudományos tudomány- elméleti eligazodás szempontjából üdvös és szükséges volt külön beható vizsgálat alá venni magának Aristotelesnek tudományelméletét. Erre vállalkozott Antweiler fönt jelzett dolgozata. Már doktori értekezésével : Unendlich, Eine Untersuchung zur metaphysischen Wesenheit Gottes auf Grund der Mathematik, Philosophie, Theologie 1934 megmutatta, hogy rendelkezik a megfelelő bölcseleti és teológiai elméleti és történeti fölkészült- séggel. Ebben a dolgozatában kitűnő filológusnak is bizonyul. Pontosan körülírja célját, és attól egy tapodtat sem tér el. Aminek külön szabad örülni : W. Jaeger úttörő programja értelmében az aristotelesi Corpust nem tekinti egyenlő értékű, egy síkban elhelyezkedő művek egészének, hanem gondosan kinyomozza nála az eszmék fejlődésének útjait : «die Grundhaltung des Aristoteles (ist) : ... nie einen fertigen Standpunkt einzunehmen ; nie seinen Standpunkt so hoch und endgültig zu glauben, dass er nicht noch überhöht und ergänzt werden könnte ; nie eine Erkenntnis aus dem einen Wissenszweig unbesehen und unverändert in den anderen zu übernehmen» (116. lap). Kimutatja, hogyan befolyásolja Aristoteles tudományelméletének kialakulását döntő módon három új meglátás, «drei grosse Durchbrüche»: a szillogizmus fölfedezése, a képességiség és ténylegesség fogalompárjának megtalálása, az esetlegesség tudományos fogalmazása. Magának Aristotelesnek gondos értelmezése és összes kijelentéseinek és eljárásainak egybevetése után megadja a feleletet arra a kérdésre, mely egész vizsgálatának vezércsillaga : Van-e Aristotelesnek szabatosan körülírt és meghatározott tudományeszméje? A felelet : Nem és igen. Nem, ha valaki azt gondolná, hogy Aristoteles átvett vagy jókor megfogalmazott olyan meghatározást, melyre aztán ráépítette egész tudományos munkáját. Nem akkor is, ha valaki azt gondolná, hogy tudományeszméje döntő irányítója volt tudományos műveinek fölépítésében és összeillesztésében, a részletekben is. Nem akkor is, ha valaki azt gondolná, hogy ő ránkhagyott egy pontos és éles meghatározást. Igen abban az értelemben, hogy Aristoteles állandóan fáradozott a tudománynak szabatos és végiggondolt meghatározásán. így aztán nem is annyira a tudomány mivoltát tárgyazó nyilatkozataiból, hanem inkább tudományos teljesítményéből ki lehet hámozni ezt a meghatározást : A tudomány az egyetemesnek bizonyító megismerése. Eddig Antweiler. Aristoteles tudományfogalmának a teológus számára legjelentősebb sajátossága az a tény, hogy legszorosabban összefügg lételméletével. A tudományos megismerés természetszerűen létmegismerés. A lét szabja meg az ismerés tartalmát ; a lételvek ismeretelvek, és a lét különböző rétegei határozzák meg és határolják el a különböző tudományokat — a konkrét valóságtól egyre jobban az egyetemesnek és érzékfölöttinek magaslataiba távolodó absztra- hálásban. Valamennyinek közös vonása azonban, hogy a létben a forma az, Theologia. 24
