Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
370 SCHÜTZ ANTAL amire az igazi, tudományos ismeret irányul ; nem a törvény és nem a léte- sülés, hanem a mivolt, az egyetemes és szükségképes eszme. Antweiler természetesen ismeri és tárgyalja ezt a mozzanatot is (30—41. lap) ; kár, hogy ezt nem teszi azzal a részletességgel és kiemeléssel, melyet éppen teológiai jelentősége miatt megérdemel. Ez a jelentőség kettős. 1. Ha a teológia magáévá teszi Aristoteles tudományeszméjét, amint Szent Tamásban megtette, akkor a teológiai tudományelméletnek első föladata tüzetes vizsgálat alávenni a saját tárgyának létjellegét, az ens theologicum-ot, természetesen a lételmélet mai problematikájának világánál is. Ezt a vizsgálatot a középkori nagy hittudósok nem végezték el ; nem végezhették el, mert a lételmélet mai problematikája nem volt még annak rendje és módja szerint fölvetve. Figyelemreméltó munkát végzett e téren A. Gardeil, a kiváló dominikánus Le donné révélé et la théologie címén (2. kiadás 1910) és Q. Söhn- gen: Sein und Gegenstand 1930. Sokat lehetne várni E. Przywara Analogia entis címmel 1932-ben megindított és azóta nem folytatott munkájától, ha rászánná magát arra, hogy konstrukciókba vesző és a gondolatokat szétgyaluló tárgyalásából enged valamit Szent Tamás klasszikus gondolatfejtése javára. 2. Ezek a történeti monográfiák kézzelfoghatóan mutatják, mennyire egybeszövődött Aristotelesnek és ennélfogva Szent Tamásnak is tudomány- elmélete az aristotelesi metajizikával. Hogy ez a metafizika mennyire össze van nőve az aristotelesi fizikával, már Gomperz megmutatta (Griechische Denker 3. kötet). Érthető, ha ennek a fizikai világképnek gyökeres átalakulása és nevezetesen a matematikai, természeti és történeti tudományok új kialakulása magát ezt a tudományeszményt is érzékenyen érinti, amint azt P. Simon legalább nagy általánosságban érinti (fönt említett dolgozatában). Maga Meyer és Antweiler nem haboznak rámutatni, mennyire új helyzetbe kerül az aristotelesi tudományeszmény a szükségképesnek és esetlegesnek modern átfogalmazásának színe előtt ; mennyire nincs kulcsa az egyednek mint olyannak megismerésére. Az iránt nem hagynak kétséget éppen ezek a történeti monográfiák, hogy az aristotelesi tudományelmélet nem egy ponton kiutal önmagából. S ezen a nyíláson át hangzik bele a teológia műhelyébe az elutasít- hatatlan követelés, hogy a hittudomány immár tüzetes és rendszeres vizsgálat alá vegye a maga tudományelméleti pozícióit. Nyilván idők jele az ilyen publikáció : Wandel des Weltbildes von Thomas bis Heute. Schriftenreihe herausgegeben von Albert Mitterer (Grabmann tanítványa, teológiai tanár Brixenben, az innsbrucki Zeitschrift für Theologie munkatársa). Megjelent az első «kötet» (160 lap) : Das Ringen der alten Stoff-Form-Metaphysik mit der heutigen Stoff-Physik 1935. Nem kell a hittudománynak ettől a föladattól megriadni, vagy azzal a titkos aggodalommal hozzá közelíteni, hogy alappozicióját majd föl kell adnia. Meglepő perspektívát nyit e tekintetben az a tény, hogy a 19. századi tudó-
