Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. Jeretány országa
344 BENDEFY LÁSZLÓ Juliánusz útjával kapcsolatos tanulmányaim során ismételten elő kellett vennem e három pápai levelet s nem mellőzhettem, hogy a lehető legalaposabban szét ne boncoljam szövegüket. Hogy a IV. Ince és IV. Miklós pápák által kibocsátott két bulla Nagymagyarország magyarjaira vonatkozik, nem szenved kétséget. Szószerint megmondja ezt Ince pápa levele : «... fratribus ... in terras . .. Ungarorum maioris Ungariae . . . salutem . ..» Ugyanígy Miklós pápa bullája is : «... quibus .. .in ... Ungarorum maioris Ungariae ... terris provinciam demandnvih. Ha végignézzük, kiket említ e két levél, ott látjuk a magyarokat, mordvinokat, tatárokat, a különféle mohamedánus török törzseket (Sarracenos), tehát egy egységes terület, éspedig a Volga-Káma-Ural- Tobol folyók határolta területen élő, egymással szomszédos népeket. Nagyon természetes, hogy a hittérítés munkája fokozatosan nyert teret s hogy a buzgó barátok nem hagytak egy talpalatnyi helyet sem be- járatlanul. Az is bizonyos, hogy Magna Hungária magyarjai többen voltak, semhogy a tatároknak sikerült volna azokat egyik napról a másikra beolvasztaniok, felszívniok. Tehát, hogy 50 és 80 évvel1 a tatárok bascardiai s bilériai pusztítása (1288 és 1320) után még szó van Magna Hungária (Bascardia) magyarjairól, abban nem látok semmi csodálatosat, sem hihetetlent. Kérdés azonban, hogy ezek valóban megtértek-e. A magyar Johanka testvér levele e tekintetben elég tiszta helyzetet teremt. Kitűnik belőle, hogy számos hittérítő szerzetes működött a tatár fennhatóság alatt nyögő keleti világrészeken. A hittérítők nagyobbrészt ferencesek s mellettük főleg domonkosok voltak. Nagyrészüket a visszavonuló tatár seregek hajtották magukkal.1 2 Bár kétségtelen, hogy még a pápai eredetű, középkori iratok közt is akadnak olyanok, amelyek hamis híreszteléseken alapulnak,3 ezúttal három kútfő — s még hozzá lényeges időközök választják el őket — olyan egybehangzóan beszél, hogy nem lehet kétségünk afelől, hogy Magna Hungária magyarjai között a krisztusi hit valóban tért hódított. Nem valószínű, hogy azok a szentéletű és hős szerzetesek, kik vállalták az ázsiai térítőmunka ezer kockázatát, hamis beszámoló- jelentéseket küldtek volna az Apostoli Székhez. Márpedig a római Szentszék jobbára általuk szerzett tudomást az említett népek megtéréséről és «buzgó vallásosságáról«. Okirati, azaz hites történeti bizo1 Johanka levele ! 2 V. ö. Carpini s Rubruk id. m., továbbá Balanyi : Adatok a ferenc- rendiek történetéhez c. id. m. 3 Többször elterjedt a híre annak, hogy egyik vagy másik mongol uralkodó, kán vagy annak valamelyik tekintélyes rokona megtért. Ezekre a híresztelésekre alapított pápai követségek később meghozták az igaz hírt, az előbbinek az ellenkezőjét. V. ö. Bendefy id. m. X. fej.
