Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. Jeretány országa
AZ ÁZSIAI MAGYAROK MEGTÉRÉSE 345 nyítékaink is vannak arranézve, hogy a dominikánusok igen gyakran küldtek keletre misszionárius szerzeteseket, olyannyira, hogy Fülöp pápai legátus, Fermo püspöke már 1278-ban említést tesz az ázsiai kunok püspökéről.1 Emlékezzünk, hogy csak Juliánusz második útjáig négyszer négy dominikánus szerzetes vágott neki az útnak s közülök nem egy ott is maradt — áldásos munkáját végezve — az ázsiai puszták fiai közt. A Matthaeus Parisiensis világkrónikájához csatolt oklevéltár tartalmazza egy magyar püspöknek 1241-ben kelt levelét. Ebből kitűnik, hogy 1238—1241 között Béla király több domonkos és ferences szerzetest küldött ki keletre, hogy a tatárokról további értesüléseket szerezzenek. A visszavonuló tatár seregek is nagyon sok katolikus szerzetest hajtottak magukkal. Hogy ezek közül néhányan eljutottak Magna Hungária magyarjai közé is, azt legelőbb Rubruk sorai igazolják : «Azt, amit Pascatur (Baskardia, Magna Hungária) földjéről mondottam — írja —, azoktól a domonkosrendi szerzetesektől tudom, akik jártak ama helyen még a talárok megérkezése előtt.. ,»1 2 Midőn Juliánusz első útja után Rómában időzött (1237 tavaszán), IV. Béla király parancsára négy domonkosrendi szerzetes kelt útra, hogy Halicson, Lengyel- és Oroszországon keresztül felkeressék az ázsiai magyarokat s egyben közelebbi híreket is szerezzenek a tatárokra vonatkozóan. A négy barát el is jutott Oroszország keleti határáig : Vladimírig s ott Szuzdál fejedelme feltartóztatta őket. Ebben az időben (1237 nyarán) a tatár seregek már megszállották Magna Hungáriát és Bilériát.3 A lelkes kis társaság úgy határozott, hogy kettejük folytatja útját a magyarokhoz. így is történt. Ketten elhagyták Vladimírt s a mordvinok földjére léptek azzal a szándékkal, hogy vagy eljutnak a meghódított Magna Hungáriába, vagy a tatár seregekhez szegődnek. Soha többé nem érkezett róluk hír.4 Rubruknak az a meghatározása : «... akik jártak ama helyen (t. i. Magna Hungáriában) még a tatárok megérkezése előtt...» azt engedné gyanítanunk, hogy a most említett két domonkos utazóról van szó. Azonban éppen Rubruk említett megjegyzése zárja ki, hogy ezekről a domonkosokról legyen szó, hisz ezek már a tatárok megérkezte után jártak Magna Hungária vidékén. Rubruk megjegyzése valószínűleg valamely tatár tábor azidőbeni (1253) odaérkeztére vonatkozik. Az a két domonkos atya pedig, akiket említ, csak később került ki valami módon Tatárországba. A történelmi kutatások egyébként arra engednek következtetni, 1 Theiner : Vat. Mon. hist. Hung. 1. 552. (1278. okt. 7.) 2 Rubruk : Itinerarium . . . stb. 274—276. 3 Nagybolgárországot. 4 V. ö. Bendefy id. m. V. fej.
