Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. Jeretány országa
338 BENDEFY LÁSZLÓ szerint még korábban.1 Egyáltalán nem csodálatos tehát, hogy Magna Hungária magyarjairól a nyugatra szakadt törzsek teljesen megfeledkeztek, úgyhogy a XII. században már sem a krónikák, sem a hagyomány nem tartották fenn emléküket. Ezzel szemben a Juliánusz útját követő időkből és különösen a XII—XIII. századból már számos olyan kútfőt ismerünk, amelyekben szó van az ázsiai magyarok hazájáról : Magna Hungáriáról és Jeretány fejedelemnek magyar országáról, amelyet mindezideig nem sikerült kellő földrajzi és történeti keretek közé szorítanunk. * * * Magna Hungáriát (Bascardia, Pascatur, Pascatir néven) több egykorú, egyházi vonatkozású kéziratos kútfő említi. «Megtalálták azok is, akik nem keresték — írja Ligeti1 2 —: a XIII. századi franciskánus és dominikánus barátok, akik a pápa és a francia király megbízásából a tatár kánokhoz követségbe jártak. Útleírásukban jól ismert földrajzi fogalom a Magna Hungária, Európa keletén, az Ethyl- vagy Bjelaja-folyó környékén. Magna Hungária pogány magyarjait keleti történeti feljegyzések is ismerik. Az 1241-i tatárjárás előtti időre vonatkoztatva azt olvashatjuk perzsa, kínai és mongol nyelvű forrásokban, hogy a tatárok seregében sok egyéb keleteurópai néptörzs mellett pogány magyarok is harcoltak.» Nem sorolhatjuk ide Piano de Carpini «Historia Mongolorum»-át, mivel — noha nem egyszer említi a derék utazó Nagymagyarországot is3 — a magyarok megtéréséről mitsem szól. Már sokkal jelentősebbek, sőt bizonyos tekintetben döntő fontosságúak Willelmus de Rubruk Itineráriumának idevágó részletei.4 Az ázsiai magyarok megtérésére vonatkozóan az előbb említetteken kívül négy okmányt ismerünk. Ezek közül három pápai bulla,5 a negyedik pedig a magyar származású Johanka, ferencrendi szerzetes levele.6 Mindegyikben szó esik az ázsiai magyarokról, a köztük működő katolikus hittérítő szerzetesekről, illetőleg az igaz hitre tért ázsiai véreink buzgó vallásosságáról. Érdekes és tanulságos tartalmuk, vala1 V. ö. Gombocz és Pauler M. H.-ra vonatk. m. 2 Ligeti L. : Sárga istenek, sárga emberek. Budapest, 1934. 8. o. 3 L. Bendefy id. m. VI. fej. V. ö. Sinica Franciscana Vol. I. Itinera et relat. Fr. Min. saec. XIII. et XIV. Ad Claras Aquas (Quaracchi-Firenze) 1929. 4 U. o. Mindkettó'ró'I igen jó összefoglalást nyújt Balanyi Gy. : Adatok a ferencrendiek tatárországi missziós működésének történetéhez. Kath. Szemle, 39. kötet. II. 70—84. o. Budapest, 1925. c. dolgozata. (Bő irodalommal.) 6 Mindhárom bulla első magyar fordítása dr. Bendefy Lászlótól. 6 Magy ford. Balanyi Gy. : Magyar Johanka testvér levele a tatárországi missziókról, 1320-ból. (Ferences Közi. 1927 dec. és 1928 jan. szám.) Budapest. Rövidebb ism. Balanyi 3. a. id. m.
