Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Jánosi József: A teremtés tanának ismeretelméleti jelentősége. II
326 JÁNOSI JÓZSEF a véges lények forrása az isteni imitabilitas, utánozhatóság. Azonfelül Isten a célok is (causa finalis), amely az egész létet megszakítatlan egységbe és ez egységben harmonikus mellé- és fölérendelésbe kapcsolj'a össze. Az abszolút és a relatív lét között végtelenül szoros kapcsolat áll fenn, mert az abszolút lét teljesen át- és átjárja a relatív létet. Egy modern skolasztikus bölcselő (gondolom Pierre Rousselot S. J.) kissé merész, de azért nagyon igaz megjegyzése szerint a teremtés tana által a skolasztika mindig a pantheizmus (mi inkább azt mondanók : panentheizmus) örvényének szélén táncol ; ami még semmiképp sincs ellenmondásban azzal, hogy éppen a teremtés tana az, amely a leghatározottabban és legerőteljesebben elválasztja a skolasztikát a pantheizmus minden árnyalatától. Arra jelenleg nem térhetünk ki, hogy a teremtés tanának összes, végtelenül bonyolult vonatkozásait feltüntessük. Célunk kizárólag ismeretelméleti volt. A teremtés fogalmának analogikus voltából indulva ki, fel kellett tárnunk mindazokat az előfeltételeket és előzményeket, amelyeket az analógiás megismerés megkövetel. Fejtegetésünk végén újra csak a teremtés fogalmához jutottunk vissza. Ez a körforgás annyira jellemző a filozófiára : ez az a «tout dans le tout», «omnia in omni». Bármely részletkérdés megfejtését kíséreljük is meg, mindig az egész lét hatalmas egységével találjuk magunkat szemben ; ami újra csak az egész létvalóság analógiás egységét igazolja. De reméljük, hogy fejtegetéseink révén azt is sikerült igazolni, hogy a teremtés eszméje központi jelentőségű a bölcseletben és hogy egyenesen sarkpontja az ismeretelméletnek. Annak az ismeretelméletnek, amely egyformán el akarja kerülni mind a racionalizmus és idealizmus, mind pedig az irracionalizmus, relativizmus és skepticizmus útvesztőit, a teremtés tanán kell nyugodnia. így újra beigazolódik, hogy az ismeretelméleti probléma csakis metafizikailag oldható meg. Bármilyen is legyen az út, amelyen értelmünk sajátos alkata miatt járunk kell (az aristotelesi npbç, fjpàç), a végső megoldást csak akkor találjuk meg, ha sikerül ezt a Tcpôç ifjjjiôcç-t átváltani ontológiai, abszolút nézőpontokká. Hogy hogyan történhetik meg és megy végbe ez az átváltás, az a metafizikai ismeretelméletnek, de egyúttal az egész filozófiának legvégsőbb kérdése, igazi csúcsproblémája. Jánosi József.
