Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Jánosi József: A teremtés tanának ismeretelméleti jelentősége. II
isteni szellem számára érthető minden létező és pedig annak teljes érthetősége szerint, hanem minden más, bármilyen fokozatú szellem számára is ; mivel minden fokú szellem sajátos jegye az, hogy «est facultas xoO intelligibilis», a jelentés megragadására irányuló képesség, a tárgyi érthetőség felvevő képessége. Ezért lehet minden szellem «quodammodo omnia». Azonban épp a létanalógia tanából következik, hogy ez a «quodammodo omnia», a szellemnek ez a sajátos «mindenné válhatása» nem lehetséges egyforma mértékben bármilyen fokozatú és létgazdagságú létezővel szemben. Valamely meghatározott fokú «létezővé» teljesebben, intenzívebben «lehet» a szellem, mint más létfokú létezővé. Vagy Suarez megfogalmazásában kifejezve : egyik létfok mivoltának (intelligibili- tásának) hasonlóságát (similitudo) valamely meghatározott létfokú szellem teljesebben alakíthatja ki önmagában, mint a másikét. * * * A tárgyi intelligibilitás ontológia alapjának e tisztázása után térjünk vissza az emberi megismerőképesség vizsgálatához. Láttuk, hogy a skolasztika szerint az emberi szellem létfokának megfelelő érthetőség, intelligibilitás az az érthetőség, amely az érzékelhető valóságba van zárva, «intelligibile in sensibilibus». Ez, mint láttuk, semmiképen nem jelenti, hogy az emberi értelem kizárólag csak az érzéki valóságba zárt érthetőséget tudja megragadni ; mert a skolasztika hangsúlyozza, hogy az emberi értelem megragadóképessége is minden létezőre kiterjed, «est facultas entis». Tehát csak azt jelenti ez a megjelölés, hogy az érzéki valóságba zárt tárgyi érthetőség az emberi értelem sajátos területe, míg minden más tárgyi érthetőség számára nem- sajátos. Eljuthat a nem-érzéki valóságba zárt tárgyi érthetőség megragadásához is, meg is ragadja azt ; azonban sohasem sajátos módon, hanem csakis az érzéki valóságba zárt érthetőség hasonlóságára, analógiájára. Ezt azonban nem szabad úgy érteni, mintha az érzéki valóság tárgyi érthetősége mintegy lépcsőül szolgálna a nem-érzéki érthetőség megragadásához, mert ez a lépcső nem létezik. Az emberi szellem sohasem lehet a nem-érzéki tárgyi érthetőségek világában «otthon», saját területén ; ellenkezőleg az számára itt a földön mindig «idegen» terület marad. Mindössze annyi áll módjában, hogy a nem-érzéki tárgyi érthetőséghez közelíthet és pedig azáltal, hogy az érzéki valóságok érthetőségének a hasonlóságára, analógiájára fogalmakat alkot magának róla. Alapjában véve azonban mindig «idegen» marad a nem-érzéki érthetőségek területén. Ezek az analógiás fogalmak mindazonáltal igazak, azaz az igazságot fejezik ki, bár igen sajátos, mintegy diminutiv módon. Miért lehetnek igazak? Mert minden létezőt összeköt a közös szellemi (isteni) eredet és az ezzel elválaszthatatlanul egybekötött szellemi jelentés, amely alapja az igaz fogalmak alkothatóságának. A TEREMTÉS TANÁNAK ISMERETELMÉLETI JELENTŐSÉGE 317
