Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Jánosi József: A teremtés tanának ismeretelméleti jelentősége. II
316 JÁNOSI JÓZSEF mus, a materia és forma elméletével való szoros összekapcsolódásából nehezedik, azt kell mondani, hogy még ez sem az utolsó felelet, amely az «intelligibilitás» alapvető ismeretmetafizikai problémájára adható. Mutatja ezt már az a tény is, hogy Aristoteles is, a skolasztika is látta, hogy ez a «mindenné levés» csak «quodammodo», valami sajátos módon lehetséges. Márpedig a perdöntő fontosságú dolog éppen az, hogy miben áll ez a «quodammodo» és mi alapozza azt meg ? A feleletet erre a problémára véleményem szerint megint csak a létanalógia analízise segítségével adhatjuk meg éspedig a következő módon : Az abszolút isteni létteljességnek lényeges tulajdonsága, hogy abszolút érthetőség is ; ő az érthetőség prototípusa. Minden más érthetőség csak hozzá viszonyítva áll fenn (természetesen ontológiailag és nem a mi értelmünkre vonatkoztatva, mint azt a modern «ontologizmusok» teszik.) A tárgyi érthetőségi kapcsolatot az abszolút és a véges érthető között az alapozza meg, hogy minden relatív és véges létezés az abszolút létezés imitációja, utánzása ; következőleg a relatív létező a létezés mértéke és foka szerint az érthetőségben is részesül. Minél gazdagabb fokban részesül a létezésben, annál nagyobb fokban «érthető» is. Ami más szóval annyit mond, hogy minden tárgyi érthetőség szellemi tartalom és pedig elsősorban nem azért, mert valamely szellem számára van «jelentése», mondanivalója, hanem azért, mert a létezése maga szellemi tartalomban való részesedés. Következőleg minden relatív tárgyi érthetőség alapja a szellemtől való okozottságban, származásban keresendő. Minden dolog, minden létező szellemi jelentésű, mert az abszolút szellemnek az alkotása. Alapvető, de természetesen csak analógiás hasonlatosság áll fenn e téren a teremtettség és az emberi alkotások, az ú. n. objektivációk között. Minden emberi szellemi alkotás érthető valamilyen fokban, éppen mert emberi szellemi alkotás. Nincs emberi alkotás, amely a többi ember számára elvileg és teljességgel érthetetlen volna. Mert az egész objekti- vációt átjárja a szellemi eredet, a szellemi irányítás, célkitűzés, sőt még ezen túl is valami szellemi «részesedés» a causa formalis és exemplaris néminemű hasonlóságában.1 Az egész relativ létet is mint hatalmas isteni objektivációt kell felfognunk és akkor mély betekintést kaphatunk az emberi objektivációk segítségével és azok hasonlatosságára a dolgok érthetőségének, «intelligibilis» mivoltának legmélyebb léttani alapjaiba. Az objektiváció-elmélet alapján felállíthatjuk ugyanis a tételt, hogy minden véges létező tárgyi érthetőségének forrása az abszolút szellemtől való eredet és pedig azért, mert az abszolút szellem önmagában abszolút érthetőség és minden megnyilvánulása és objektivációja is szükségképen hordozója az érthetőségnek. Ennélfogva nemcsak az 1 Az objektivációtant 1. bővebben : Jánosi József S. J. : A Szellem c. művében, 220—252. o.
