Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. II
302 IBRÁNY1 FERENC büntető rendelkezések fokozatosan enyhültek és az elnézőbb álláspont érvényesült. Ennek magyarázatául szolgál részben az a körülmény, hogy Nagy Konstantin császár egy hónappal a niceai zsinat előtt a régi római törvények szellemében rendelkezett a kölcsönről és a pénzkölcsön- nél az ű. n. centesimát, azaz havi egy százalékot (évi 12%), természetbeni kölcsönnél a sexcuplát1 megengedte kamatként. A niceai zsinaton maga Nagy Konstantin császár elnökölt. Tekintettel arra a szerepre, amelyet Nagy Konstantin az egész Egyházban, különösen a keleti Egyházban, továbbá a zsinaton betöltött, nehezen hozhatott volna a zsinat olyan büntető határozatot, mint a század elején Hispániában érvényben volt. Az arlesi és niceai zsinatok bevezették tehát az ókeresztény Egyházba azt a gyakorlatot, hogy csak az egyháziak esnek kamatvétel miatt kánoni büntetés alá, bár a kamatszedés egyaránt tilos volt egyháziaknak és világiaknak. A későbbi zsinatok a niceai zsinat 17. kánona értelmében határoznak.1 2 Az első carthagói zsinat (345 és 348 között) kifejezést ad annak a felfogásnak, hogy a kamatvétel elítélendő a világiaknál is, az egyháziaknál azonban ezenfelül büntetendő. Egyébként csak azt jelenti ki, hogy az egyháziaknak tilos kamatot venni.3 A harmadik carthagói zsinat (397-ben) 16. kánona csak egyszerűen előírja, hogy minden klerikus annyit vegyen vissza, amennyit kölcsönadott, akár pénzről, akár másról van szó.4 5 A negyedik carthagói zsinat (398-ban) 67. kánona szerint uzsorásokat nem szabad pappá szentelni.6 A hatodik carthagói zsinat (419-ben) az első carthagói zsinat szavait ismétli meg.6 A laodiceai 1 Sexcupla, sescupla, sesquialtera azt jelenti, hogy a kölcsönvett termény másfélszeresét kellett visszaszolgáltatni a kölcsönadó kezéhez. 2 Mivel Seipel azt írja, hogy a Funk által említett I, III, VI. carthagói zsinatok uzsorakánonait nem tudta megtalálni (Die wirtschaftsethischen Lehren der Kirchenväter. Wien, 1907, 178, 135. jegyzet vége), a zsinatok idézésénél Crabbe, Labbeus és Cossartius, továbbá Mansi vonatkozó helyeire párhuzamosan hivatkozom az óker. korban. 3 13. kánon : «In nostro concilio statutum est, ut non liceat clericis fenerari. . . . Ceterum, de quibus aptissime divina Scriptura sanxit, non differenda sententia est, sed potius exsequenda. Proinde, quod in laicis reprehenditur, id multo magis in clericis oportet praedamnari.» Crabbe, i. m. I, fol. 177 b. ; Ed. Labbei et Cossartii, II, 751 ; Mansi, i. m. III, 143. 4 16. kánon : «Ut nullus clericorum amplius recipiat, quam cuiquam commodaverit, si pecuniam, pecuniam accipiat, speciem eandem, quantam dederit, accipiat et quidquid aliud tantum, quantum dederit, accipiat.» Crabbe, i. m. I, fol. 250 b. ; Ed. Labbei et Cossartii, II, 1402 ; Mansi, i. m. III. 883. 5 «Seditionarios nunquam ordinandos clericos, sicut nec usurarios, nec iniuriarum suarum ultores.» Crabbe, i. m. I, fol. 258 a ; Ed. Labbei et Cossartii, II, 1442. ; Mansi, i. m. III, 956. 6 Ötödik kánon : «Nec omnino cuiquam clericorum liceat de qualibet re foenus accipere . .., ceterum de quibus apertissime scriptura sanxit, non ferenda sententia est, sed sequenda, proinde quod in laicis reprehenditur, at multo magis oportet in clericis praedamnari. Universi dixerunt : nemo contra
