Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. II
A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA. 2. §. A kamattilalom az egyházi törvényhozásban. Először Hispániában a 306-ban megtartott elvirai zsinat foglalkozott a kamattal. A zsinat 20. kánona értelmében, ha kitudódik egy klerikusról, hogy kölcsönért kamatot vesz, le kell fokozni és ki kell közösíteni. Ha ugyanez bebizonyosodik egy világiról, bocsánatot nyer abban az esetben, ha megígéri, hogy nem teszi többé. Ha azonban megmarad a bűnben, ki kell közösíteni az Egyházból .1 A 20. kánon tehát az egyháziakat kettős büntetéssel sújtja a kamatért : lefokozza és kiközösíti. A világiakat sem mentesíti a kiközösítés kánoni büntetése alól, velük szemben azonban annyiban enyhébb, hogy az első esetben és a javulás Ígérete mellett bocsánatot helyez kilátásba. A zsinat szigorú határozata azonban nem lehetett sokáig érvényben, mert a nyugati Egyháznak Arles-ban, 314-ben megtartott általános zsinata, amelyen Hispánia püspökei is résztvettek és amely Hispániára vonatkozólag is érvényesen döntött, hallgat a világiak büntetéséről, az egyháziak büntetését is enyhíti, amennyiben csak a kiközösítésről tesz említést.1 2 Az első niceai egyetemes zsinat 17. kánona az arlesi zsinat 12. kánonán annyiban változtatott, hogy az egyháziakra kiszabott kiközösítést lefokozásra csökkentette.3 Tehát az egyházi 1 «Si quis clericorum detectus fuerit usuras accipere, placuit degradari et abstinere. Si quis etiam laicus accepisse probatur usuras, et promiserit, correptus se iam cessaturum, nec ulterius exacturum, placet ei veniam tribui. Si vero in ea iniquitate duraverit, ab ecclesia (sciat se) esse projiciendum.» P. Crabbe, Concilia omnia, tam generalia, quam particularia, Coloniae, 1538, 1, fol. 168 b. Sacrosancta concilia ad regiam editionem exacta . . . studio Philipp. Labbei et Gabr. Cossartii, curante Nicolao Coleti, Venetiis, 1728 et sqq. (később idézve : ed. Labbei et Cossartii), 1, 994. Mansi, Sacrorum conciliorum nova et amplissima collectio, Florentiae, 1759 et sqq., II. 9. 2 «De ministris qui fenerant, placuit eos iuxta formam divinitus datam a communione abstineri.» Crabbe, i. m. I, fol. 171 a. ; Ed. Labbei et Cossartii, I, 1452. ; Mansi, i. m. II, 472. 3 A görög szöveg fordítása Mansi szerint (II, 675) : «. .. si quis inventus fuerit post statutum usuras ex mutuo sumere, vel eam rem aliter persequi, vel sesquialteras exigere, vel aliquid aliud excogitare turpis quaestus gratia, e clero deponatur et sit alienus a canone». L. Crabbe, i. m. I, fol. 151 b. ; Ed. Labbei et Cossartii, II. 39—42.
