Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében. I
298 IVÁNYI JÁNOS jöttek, hogy a Jób-probléma kulcsát 19, 25—26 és 42, 5 összefüggésében kell keresnünk. 19-ben Jób erősen bízik benne, hogy látni fog. Hogy mit, azt a 38—41. fej.-ig terjedő rész mondja meg. Ezekben a fejezetekben az Isten a természetből vett és kiváló művészi érzékkel rajzolt képekben bemutatja Jóbnak a mindenható és bölcs isteni akaratnak céltudatos működését a nagy világban: szeme elé állítja az'esd-t (ruw), az isteni világtervet, melynek alapján kormányozza és céljuk felé lendíti a teremtett dolgokat. Erre az isteni oktatásra Jób válasza csak ez lehetett : (Eddig) fülem hallásával hallottam rólad, Most tulajdon szememmel láttalak meg téged (42, 5). Jób tehát nem csalódott abban a biztos tudatában, hogy látni fogja az Istent : helyesebben az Isten világtervét. Meglátta és megnyugodott. Észrevette, hogy szenvedése ellenére sértetlenül áll az Isten hatalma és igazsága. Az Isten világtervében helyük van a bajoknak is : azok tesznek minket teljes emberré. Az Isten világrendje nem a föld rendje, ahol a bűn össze-vissza kuszálja a dolgok értékét. Az Isten világrendje a felső világ rendje, melynek ezernyi ezer titka és csodája van, akárcsak a természetnek. Ezeket mi nem ismerjük, Jób sem ismerte. De azért meghajolt az Isten szent akarata előtt és várt türelemmel, mert most már biztosan tudta, hogy a kiegyenlítődés el nem maradhat. A kiegyenlítődés megjött. Kétszeresét kapta vissza Jób annak, amit elvesztett. Érdekes azonban : a kiegyenlítődés a földi lét korlátáit nem hágta át : jószágot, szép családot és hosszú életet kapott Jób az Úrtól. Nézetem szerint azért, mert a Jób-könyv leszállt ugyan az isteneszme mélységeibe ; az istenbírás gazdagságát azonban — amelyről a zsoltárokban fogunk hallani — még kiaknázni nem tudta. II. II. Kohelet. Az ószövetségnek a legnyugtalanabb könyve a Prédikátor-könyv, a Kohelet. Egy dolog bizonyos előtte, az, hogy mint a barom, mindannyian meghalunk (3, 19 ; vö. 9, 4.) : az igaz és a bűnös egyaránt. De minden, ami a véges lét korlátain belül van, az hiúság : habël habâlïm hakkol hábel. (Omnia vanitas : 1, 1 ; 12, 8.) A földi lét az igazságszolgáltatás ítélőszéke nem lehet. (8, 14.) A seol pedig egyformán sötét mindenkire nézve etikai különbség nélkül. Kétségei és vergődései közepette azonban nem téveszti szem elől : 1 .az Isten szentségét: az Isten mindenfölött való lény, vele perbe- szállni nem lehet (6, 10) ; az Istentől való minden a világon : ő alkotott mindent. (11, 5); ismeri 2. az Isten igazságosságát is. Van ítélet, melyben elbírálás alá kerülnek az etikai értékek. De hol? hogyan? mikor? azt nem tudjuk. 3. A világkormányzásban megnyilatkozó bölcseség is már-már fellibbenti fátylát előtte. (6, 12 ; 7, 14 stb.) Nem is ott van a nehézség a
