Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében. I
Koheletnél — amint azt Fichtner gondolja,1 — hogy nem tudott eljutni a túlvilág bizonyosságáig, idáig a Jób-könyv sem jutott el, és mégis megnyugtat, ....... A különbség Jób és Kohelet között az, hogy Jób a világot az Isten felé fordítva szemlélte és ezért meglátta benne az Isten gondolatát : az 'esd-1, a világtervet. A Kohelet azonban a világot a halandó ember szempontjából nézte. Egyszerűen nem adatott meg neki, hogy a lét kérdéseinek megítélésében a tapasztalati szinten fölülemelkedjék. Észreveszi, hogy vannak földi javak : élvezd hát őket, ember ! Van baj, szenvedd el ! Van isteni parancsolat, tartsd meg és járj mindig az Isten félelmében ! A dolgok mélységét, belső összefüggését kutatni azonban hiábavaló fáradozásnak tekinti. A nagy tarkaságban, a földi elemek kuszáltságá- ban nem tudta meglátni az átfogó erőt és a rendező bölcseséget, mint Jób. Az isteni kinyilatkoztatás itt elrejtette előle arcát : s így a Kohelet akkor, amikor a lét kinzó kérdéseire magyarázatot keres, kétségek között gyötrődik, Jób ellenben megnyugszik. III. A Bölcseség könyve. Az ószövetségi kánoni könyvek között problémánk fejlődésmenetére a zárókövet a Bölcseség könyve teszi le. A Bölcseség könyve 1. élesen szembe állítja egymással az etikai valóságokat : a jót és a gonoszt. S teljes biztossággal kimondja a tételt : az igaz az Isten fia. Tehát feltétlenül igazolásra és védelemre talál az Istennél. (2, 18—20.) Az igazak lelkei az Isten kezében (év yeipl $eoö) vannak és ezért [üàaavoç-1, kínzás által kicsikart vallomást többé nem kell tenniök. (3, 1.) Teljes biztonságban vannak az Úrnál. A gonoszok bűnhődnek, mert letértek az igazság átjárói. (5, 6 : InXav/jibjaav ár.b óSoö àÀrjffEÙ'ç) Büntetésük halál: ÍJáva-co?, nem a természetes halál, ezt az igazak sem kerülik el, hanem a halál örökre. (Si âi&voç ; 4, 18.) 2. Ez az igazságszolgáltatás teljesen az isteneszmében gyökerezik. Az Istennek tervei vannak az emberrel, melyeket a gonoszok nem ismernek. Ezek a tervek minden kétséget kizáróan megvalósulnak : ezért az Űr fölényesen mosolyog a gonoszok minden mesterkedésén. (4,18.) Ez az isteni terv akkor is megvalósul, ha a gonosz életét veszi a jónak. A jónak a reménye ugyanis halhatatlansággal van tele (i^avaataç 7tÀf)pï]ç), és ő békességben : lv eiprjvj) = besâlôm, helyesebben tehát épségben van az Istennél. (3, 3. skk.) «Das Geborgen sein bei Gott :» az igazak megbúvnak az Istennél. Tőle semmi el nem szakíthatja őket, a túlvilágon sem ! A túlvilág gondolata íme a Bölcseség könyvben is az Istennél való biztonságbanlevés gondolatából, vagyis az isteneszméből táplálkozik. A FÖLDI BAJ AZ ÓSZÖVETSÉGI EMBER VILÁGSZEMLÉLETÉBEN 299 1 I. m. 69. o.
