Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Pataky Arnold: Szent János evangéliuma és a formatörténeti iskola

Amint a fentemlített iratokból kihámozhatjuk, a mandaizmus lényege a következő. A főlény (Isten) a Világosság Királya, akit az Uthrá-k1 (szellemek) nagy száma vesz körül. Vele szemben áll a sötétség országa. A Világosság Királyát a mandeus könyvek a nagy Mana-nak is nevezik (x;iía = axe'oç), akiből a nálánál alsóbbrendű Mana-k nagy száma áramlik ki. Közülük a leghatalmasabbnak neve Manda de-Hajje (= az élet tudása), akit Hibil-Ziwának (= a dicsőség Ábelje) is neveznek ; ez a közvetítő az Isten és a világ között. A Világosság Királyának ellenfele Rûchâ (= a szellem-anya, tfrm),1 2 aki a sötét vizek fölött uralkodik. A világ teremtője Ptahíl, Abatur fia, aki a démonokkal szövetkezve az Élet ellen fellázadt, de azután Hibil-Ziwa közbenjárására a gonosz lelkeket visszaküldte az alvilágba, ő maga pedig visszatért a világosság honába.

A teremtés által, nevezetesen az ember megteremtése által a világosság részecskéi (a lelkek) az anyagba jutottak. Itt is ráismerünk a régi keleti mythosra, mely a Sophia (Achamoth) vagy az Ősember bukásáról beszél. A megváltás abban áll, hogy a világosság részecskéi (a lelkek) az anyagból kiszabadulnak és a fény honába visszatérnek. E célból a Világosság Királya több követet küldött a világba, hogy ezek megtanítsák a lelkeket, miként szabadulhatnak ki az anyagból. Ilyen isteni hírnökök voltak : Jawwar (Segítő), Sitii (az Isten Set-je), Manda de-Hajje, végül Jézus korában Anos (az Ember), ki a mandeusok szerint Jeruzsálemben lépett fel, Jézusnak ellenfele volt és őt megcáfolta.

Amint láthatjuk, a mandaizmusban szó sincsen az isteni hírnökök megtestesüléséről, és így nem is lehet szó megváltó halálukról sem. A mandaizmus tana az anyagról mint a rossznak forrásáról kizárja a keresztény értelemben vett megtestesülés tanát. Az isteni küldöttek csak kinyilatkoztatásokat hoznak az embereknek, de ez a kinyilatkoztatás nem hitbeli tanokra, hanem inkább a vallási szertartásokra és erkölcsi tanításokra vonatkozik. A legfontosabb szertartás a keresztség, mely élővízzel történik ; a mandeusok minden élővizet Jordánnak neveznek. Szent lakomájukon is nagy szerepe van a víznek. A mandaizmus nem ismeri sem a messiási eszmét, sem a prófétaság eszméjét. Ezért Keresztelő Szent János személye, bár a későbbi mandeus rendszerben nagy szerepet játszik, eredetileg aligha tartozott a mandaizmus gondolatvilágába.

A mandaizmus eredetének kérdése rendkívül bonyolult probléma és még ma sincsen tisztázva. Nézetünk szerint a legvalószínűbb Lidz- barskinak és Lagrangenak3 a véleménye, hogy a mandeusok szektája az esszénusoktól eredt, akik zsidó hitükbe sok elemet átvettek a pytha1 Az «Uthra» szó talán az arámi fcODK = «hely» szóból eredt.

2 A ni"! (szellem) szó a keleti nyelvekben nőnemű.

3 La gnose mandéenne et la tradition évangélique. Revue Biblique, 1927. 1928, főleg 1927. 321 skk. 510—515. 1.

SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA ÉS A FORMATÖRTÉNETI ISKOLA 197