Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Pataky Arnold: Szent János evangéliuma és a formatörténeti iskola
198 PATAKY ARNOLD goreizmusból és a parszizmusból, a véres áldozatokat elvetették és azokat különféle mosakodásokkal pótolták. így kerülhetett Keresztelő János személye a mandeusok rendszerébe. Ez a mandeus szekta talán a Bar- Kokhba-féle lázadás idején, Kr. u. 135 körül vándorolt a Jordántól keletre fekvő vidékekre ; ebben az időben keletkezhettek azok az arámi nyelven írott, de reánk nézve elveszett könyvek, amelyeket Szent Hip- polytusnak elveszett, de Szent Epiphaniustól idézett «Syntagma»-ja és maga Szent Epiphanius is említenek.1 Az V. század vége felé a mandeusok a hajdani Babilónia területén találtak új hazát, ahol a Sassza- nida perzsa uralkodók irántuk nagyobb türelemmel voltak, mint a mani- cheusok iránt. Talán ebben az időben vette fel a mandaizmus az egyisten- hívésnek szigorúbb alakját, de egyúttal átvett több legendát is, régi babiloni fogalmakat és a parszizmusnak vallási műkifejezéseit. II. Az elfogulatlan olvasó csak fejcsóválva kérdezheti : milyen összefüggés van a mandeusok zűrzavaros tanai és a negyedik evangélium nagyszerű tanítása, főleg ama fölséges Krisztus-kép között, amelyet a negyedik evangélium szerzője a kereszténység, sőt az egész emberiség számára megörökített? Hiszen az egész megegyezés Szent János iratai és a mandeusok tanai között csak néhány igen általános vallási fogalomra, jobban mondva néhány vallási műkifejezésre szorítkozik : világosság — sötétség, élet, égi küldött, üdvösség. De még ezek a kifejezések is lényegesen mást jelentenek Szent Jánosnál és mást a mandeusok könyveiben. Szent Jánosnál az «élet» szó a lélek természetfölötti életét jelenti, melyet a megszentelő malaszt közöl vele ; ezek a fogalmak ismeretlenek a mandaizmusban. Szent Jánosnál a «világosság» és «sötétség» szavak metaforák ; jelentik az erényt és a bűnt, az Isten országát és a gonosz telkeknek ideig-óráig tartó hatalmát a világon. De arról szó sincsen, hogy a világosság azonos az emberi lelkekkel, a sötétség pedig az anyaggal ; Szent Jánosnál teljesen hiányzik a metaphysikai dualizmus. A negyedik evangéliumban nyoma sincsen annak a felfogásnak, hogy a lelkek valamilyen bukás következtében jutottak az anyagba. Szent Jánosnál’a megváltás a bűntől való megszabadításban áll ; a mandaizmus szerint a megváltás abban áll, hogy valamely égi küldött a lelkeket az anyagból kiszabadítja,helyesebben mondva: megtanítja az embereket, hogyan szabadulhatnak ki önerejükkel az anyagból. A lelkek végleges megváltása a mandaizmus szerint az egész világrendnek is a végét hozza meg ; erről semmit sem tud a negyedik evangélium. Viszont a bűntől 1 L. főleg Szent Epiphanius, Adversus Haereses lib. II. Tom. 1. Adversus Sampsaeos. Haeresis XXXIII. sive LUI. (Migne, Patrologia Graeca 41. 959—962. 1.)
