Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Pataky Arnold: Szent János evangéliuma és a formatörténeti iskola
196 PATAKY ARNOLD keleti jellegű mythologiát fontak. Ez a galileai hagyomány volt az evangéliumi tradíciónak «első rétege». Ennek az őstradiciónak a gondolatait olyasféle iratok őrizhették meg, amilyenek Salamon ódái néven 1909 körül napfényre kerültek. Az evangéliumi történetnek ez az első rétege közeli rokonságban állott a mandeus iratok stílusával ; ezen az alapon áll a negyedik evangélium, melynek előszava — Bultmann szerint — eredetileg Keresztelő Jánosról szólt, mert tanítványai őt tartották a testté lett Igének (? ! ?). A negyedik evangélium tulajdonképen nem ád semmiféle tanítást, hanem inkább csak utal egy, az olvasók előtt jól ismert mythosra, valószínűleg a mandeus mythosra. Az evangélista szerint Jézus a cjwtrjp, az égi Küldött, az Ősember («Urmensch»), aki leszállt az emberek közé, nem hogy őket megváltsa, hanem azért, hogy nekik az Isten kinyilatkoztatását meghozza. Az Ősember sorsában osztoznak az ő hívei is. A negyedik evangélium szerzője mitsem tud Pálnak arról a tanításáról, hogy az üdvösség abban áll, hogy a keresztényeknek Jézus életével és halálával egyesülniök kell. A negyedik evangélium nem gnosztikus jellegű, bár christologiája közel áll a gnosz- ticizmushoz ; a szerző a keleti mythologiából és kozmogoniából veszi kereszténységének elemeit.1 — Az evangéliumi tradíció «második rétege», mely valóságos polémiát jelent az «első réteg»-gel, a jeruzsálemi hagyomány, melyet a szinoptikus evangéliumok őriztek meg. A jeruzsálemi kereszténység zsidós színezetű volt ; feje talán Péter apostol lehetett Ennek a szektának a tanításában a főszerep már kezdettől fogvajézus- nak jutott. — A kereszténység kialakulásának harmadik fokozata Pál apostol működéséhez kapcsolódik, aki azt hellenista vonásokkal egészítette ki. Egyébként Reitzenstein, Bousset, Gunkel a hellenista gnózist is végső fokon iráni eredetűnek tartják. Értekezésünk célja nem követeli meg, hogy a mandeusok tanait részletesebben kifejtsük ; csak a leglényegesebb pontokra szorítkozunk. A mandaizmus neve az arámi jh:ű (tudás) szóból származik, tehát ugyanannyit jelent, mint a görög yvôjatç szó. A mandaizmusról jóformán semmit sem tudtunk, míg Petermann, Nöldeke, W. Brandt és M. Pognon (XIX. sz.) úttörő munkái után a XX. század elején Lidzbarski ki nem adta e szektának szent könyveit : Das Johannesbuch der Man- däer, Giessen, 1915. — Ginza, der Schatz oder das grosse Buch der Man- däer. Göttingen, 1915. — Mandäische Liturgien. Berlin, 1920. Ez iratok kivétel nélkül az iszlám korából, tehát legkorábban a VII. keresztény századból valók és igen sokban megérezték a keresztény eszmék hatását. Már ez a tény is mutatja, mily ingatag alapon áll Bultmann, amikor a mandeus gnózist tünteti fel a IV. evangélium forrásaként. 1 Egyes újabb kritikusok szerint Dániel könyve és a zsidó apokrif apokalypsisok a keleti mythologiák «ősemberének» vonásaival színezték ki a Messiás személyét. L. Alio, Aspects nouveaux du problème Johannique. Revue Biblique 1928. 54—56. 1.
