Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Schütz Antal: Hittudomány és hitélet
16 SCHÜTZ ANTAL az Úr Krisztus példája szerint : caepit facere et docere. A tanításnak pedig szükséges föltétele a tanulás. Aki sokat, szorgalommal és megnyílt, tanulékony lélekkel járta az Úr Krisztus , az evangélium iskoláját, az és csak az vállalkozhatik arra is, hogy eljár a krisztusi meghatalmazásban : Euntes docete omnes gentes. S jóllehet ez az iskola nem okvetlenül egyetem, és jóllehet az a tanítás a dolog természete szerint nem «in persuasibilibus humanae sapientiae verbis» történik, épen mert mindenkinek szól, az igazi apostol mindenkinek mindene lesz, mint Szent Pál a xat' zÇoyfy aP°st°l 0 Cor 9) ; tehát a tudósokhoz és a tudományhoz a tudomány útjain viszi el az evangéliumot. Általában elfogadott teológiai tanítás, hogy jóllehet az egyes hívő a hithez és üdvösséghez eljuthat hittudomány nélkül, az Egyház közössége nem lehet el hittudomány nélküli1 S minthogy az Egyház az egyesekben szubszisztál, kell lenni mindig a tagjai között megfelelő számmal és értékkel olyanoknak, kik biztosítják az Egyház számára a hozzá méltó hittudományt. S ezeknek mindig és ma különösen nobile officiuma lesz éppen az apostoli igehirdetés előkészítése is. Mikor a XIII. században a dominikánusok tervbe vették a spanyolországi mórok misszionálását, legkiválóbb hittudósukkal, Szent Tamással írattak teológiai kézikönyvet a kiszemelt misszionáriusok számára, és megszületett a Summa contra gentes. Az ú. n. missziologiának legjelentősebb, bár ma még majdnem teljesen parlag ága a theologia missionaria, mely az evangéliumi igazságot szembesíti pl. a kínai vagy brahmán vallási és teológiai világgal, és azoknak az ősi büszke vallásoknak sajátos érveik, szempontjaik, eszményeik tekintetbevételével tárja föl az evangélium felsőbbségét és abszolút igazságát, úgyhogy azok is bevegyék, kik abban az évezredes és ősiségére rátarti vallási miljőben nőttek föl. Még kevésbbé nélkülözheti a hittudományt a lelkipásztori és lelkivezetői tevékenység. Nemcsak és talán nem is elsősorban azért, mert ma sokan csak akkor veszik be az igazságot, az evangélium igazságát is, ha tudományos kísérettel jelenik meg, mint annak idején a vad pomeránok csak Bambergi Ottó fényes fölvonulásában fogadták el azt, miután előbb a szegény misszionárius hirdetésében visszautasították. Hanem főként azért, mert ma a lelkipásztori tevékenységnek jelentékeny része kulturtevékenység: szociális, karitativ, sőt politikai, irodalmi, művésziirányítás és közreműködés. S aziránt nincsen kétség, hogy az evangélium nem ád kész kultúrprogrammot, különösen nem a ma számára ; hanem azt a dogmából kell levezetni és kikövetkeztetni. Ezt a következtetést pedig a katolikum sérelme nélküli dogmatikai helyességgel és a kultúrmunkára alkalmas részletességgel csak az tudja végbevinni, aki rendelkezik a hitigazságoknak ama tüzetes és szabatos ismeretével, 1 R. Garrigou-Lagrange: De revelatione ed. 3. 1925. p. 288. ss.
