Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. II.
180 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN felettes hatóságával s nem egyet a suspensióhoz, vagy az apostasiához vezetett. Pontosan levezeti mindegyiknél a születéstó'l az elhalálozásig terjedő' kiemelendő dátumokat, közli nyelvismeretüket, képzettségüket, működési terüket és leméri szereplésük értékét. Ily nagy halmazban könnyen előfordul némi hiány, mint pl. Kurcznál a születési időpont, néhány elírási hiba, de ez a leggondosabb figyelem mellett is megtörténik. A munka ökonómiája szempontjából talán csak azt lehetne hibáztatni, hogy az itt közölt adatok egy része már megvan a II. kötetben (335—483. 1.), ahol a papság irodalmi tevékenységét tárgyalja. Ez felesleges ismétlésre vezetett és célszerűbb lett volna ezt a részt is beolvasztani a III. kötetbe. Ellenben nagyon helyesnek tartjuk a feldolgozás metodikáját, amely szerint alfabetikus sorrendben, de az időbeli egymásután szerint tárgyalja az életrajzokat az egyházmegye alapítátától napjainkig. Eligazodás szempontjából hasznos munkát végzett azzal is, hogy a trianoni határrészek elkülönítésével megadta a helységneveket s az ott szerepelt, vagy élő papokra utaló származásokat is. Nagyobb távlatokban és kisebb vetületekben egyaránt értékes adatokkal gazdagította a szombathelyi egyházmegye történetét és ez az eseményrész ismét gazdag alapozását adja egy későbbi szintézisnek. Várakozással tekintünk a jövendő kötet elé s azzal a tudattal tesszük le ismertető toliunkat, hogy a szombathelyi egyházmegye történetírásának a folytatása Qéfin kezében a legjobb úton halad. Meszlényi Antal. Mohi Adolf: Györegyházmegyei jeles papok. Győr, 1933. 358 1. — A győri egyházmegye papjainak galériájából tizenkét portrét ad ez a könyv azzal a régieket annyira jellemző, lelkiismeretességgel, amelynek nem volt szíve a történés egyetlen kicsiny adatát sem elejteni a múlt rekonstrukciójában. A tizenkét, itt megörökített papból csak négy (Széchenyi György, Zichy Ferenc gr., Dresnitzer József és Mohi Antal) emelkedik a helyi jelentőség fölé, a többi a magyar egyháztörténet eljövendő összképében nem igen fog szerepet kapni. Mégsem felesleges, sőt hasznos feladat az ilyen, egyszerű viszonyok közt élő, egyszerű lelkületű papok életét az ifjabb generáció elé tárni, mert találóan mondja az érdemes szerző, hogy «korunkban a lelkipásztorkodás terén kimagasló egyházi férfiak életének és működésének megismerése legalább is van olyan fontos, mint az íróké. Hiszen a buzgó pap példája és működése olyan, mint a sötétségben világító fáklya». A közkatona életének megismerése is a múlt megbecsülésére vezet. Még egyet kell az író érdeméül betudnunk : bár az életrajzok «jeles» papokról szólnak s így természetszerűen jóval több bennük a fény, mint az árnyék, mégsem válnak egyszínű és semmitmondó skémákká, hanem mindegyikben az egyéniség elevensége lüktet. Hermann Egyed. P. Marcell: Mária ruhájában. — Szentbeszédek. Győr. 2. kiadás. 1935. A mai szentbeszédirodalomnak egyik ritka sikere kíséri e kedves kis könyvet. Első kiadása három hét alatt elfogyott és a lelkes olvasótábor ösztönözte
