Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. II.
EOY KÖZÉPKORI MISEKÖNYVÜNK 167 befejező litániával. Virágvasárnap a barkaszentelés templomon kívül történt, körmenet és szentbeszéd keretében : visszafelé már megáldott ágakkal jöttek. Visszatérőben, midőn a «Gloria laus et honor» kezdetű himnus e strófáját énekelték : «Pueri Hebraeorum, tollentes ramos olivarum etc.», a rubrika értelmében ágakat és virágokat kellett az útra hinteni. A köv. vers e szavainál : «Pueri Hebraeorum vestimenta prosternebant in via», ruhákat terítettek az útra. A rubrikából az is kitűnik, hogy a templomokat temető («cimiterium») övezte. Nagyhét és húsvét vasárnapjának rendkívül élénk, mozgalmas szertartásai majdnem teljesen megegyeznek a trientelőtti esztergomi szokásokkal. Mivel e szertartásokat Dankó1 kimerítően ismertette régi esztergomi szertartási források alapján, nem szükséges megismételni. Csupán két körülményre utalok : az első — ami Dankó figyelmét elkerülte —, hogy a vesperás- nak a szent triduum mindegyik napján való szereplése újabb bizonyság ama liturgiatörténészek föltevése mellett, akik az oratio super populum- ban a vesperás maradványát látják, melynek mindig ez volt a könyörgése. A másik — ezt Dankó is észrevette —, hogy a középkori gallikán liturgia módjára,1 2 ellentétben a római gyakorlattal, nálunk a nagypénteki áldozás szokásban volt. Feriális misékben a pécsi liturgia általában gazdagabb, mint a római. Különösen meglátszik ez a húsvétet követő hetekben, melyekre — magát húsvét hetét kivéve — a római liturgia feriális miséket nem ad. A Szent Márk-napi búzaszentelő körmenetnél a pécsi csupán egy evangéliumot használ : «versus orientem», a másik hármat nem ismeri. A keresztjáró napok szertartási rendje is sokkal rövidebb. Pünkösd vigíliájára is csak öt próféciát ad, amelyek sorrendben a római, 1, 3, 4., 5. és 2. számú próféciákkal mutatnak megegyezést. Szentháromság vasárnapjának rubrikája szerint «jegyezd meg, hogy pünkösd ünnepének a pécsi egyház szokása szerint nyolcada nincsen, hanem akkor mindenben a Szentháromságot ünnepeljük.» A pünkösd utáni vasárnapok elnevezése : «prima, secunda etc. in estate», mint a régi sacra- mentariumokban. A szentek miséinek formulái ritkán teljesek, legtöbb esetben csak a három könyörgést adják. így leginkább az ú. n. communis, közös miseformulákat kellett használni. Néha még saját sz, lecke, ev., off. és communio-vers is szerepel. Nagyobb jelentőségű ünnepeknél mindig teljes a szöveg. Összesen 225 szent ünnepét számlálhatjuk e részben, köztük Szent István király egy, Szent László király és Szent Imre herceg két-két (depositio és elevatio) ünnepét. 1 Dankó, Magyar szert, régiségek. Új Magyar Sión 1871. 81. skk. old., Dankó, Die Feier des Osterfestes nach der alten römisch-ungarischen Liturgie. Wien, 1872. 2 Mabillon, Lit. Gall. II. 38., 156. old.
