Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. II.
EGY KÖZÉPKORI MISEKÖNYVÜNK 165 előírásukkal : «a szélességi irányban végzett kéztartás mindig mérsékelt legyen, kivéve mégis a kánon azon helyét, ahol ezt imádkozza : Unde et memores, mert itt a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedéséről történik megemlékezés. Ezért valamivel jobban szét kell tárni a karokat» : «in qua aliquantulum pratensior fiat distensio brachiorum». A Supplices ima kísérő gesztusa ismét eltérő, amennyiben mélyen meghajolva és összekulcsolt kézzel kellett végezni. «Cancellatis manibus inclinet se profunde et dicat : Supplices etc.». Az oltárcsókolás közvetlenül a quotquot szó előtt történt. A kánon konklúziói mindeddig szóról-szóra egyeznek. Azonban a most következő Memento mortuorum befejezését főhajtással kellett kísérni. Nobis quoque peccatoribus-hoz előírja a mellütést és erősebb hangot, viszont a konklúzió előtt levő kézösszetétel előírása hiányzik. Az ú. n. kisebb úrfelmutatást bevezető öt keresztvetés a rómainál színesebb és élénkebb formában történt. Az első a kehely ajkmagasságában (a labio usque ad aliud labium calicis), a második valamivel mélyebben (intra os ipsius calicis), a harmadik magában a kehelyben még mélyebben (in calice supra sanguinem). A negyedik a kehely előtt kissé magasan (ante labium calicis in alto aliquantulum), végül az ötödik ugyanott mélyebben (ante pedem calicis inter se et ipsum calicem in imo). Az áldozást előkészítő és kísérő imák közül az embolizmus (= Libera nos etc.) néhány jelentéktelen szócskával eltér, azonban a szentek nevei az V. Pius-féle misekönyvével megegyezők. A kenyértörés úgy történt, hogy a kétfelé tört szentostyát ismét két szimmetrikusan egyenlő részre törték és így az egésznek negyedrészével történt az elvegyítés. Közben e szavakat mondták : «Fiat commixtio et consecratio corporis et sanguinis dni nri iesu xpi nobis oibus sumentibus in v. e. Amem). E szertartási forma szemmelláthatóan a IX. század előtti fermentáció maradványa.1 Az Agnus Dei-1 kissé meghajolva, az oltárra helyezett kezekkel mellütés nélkül mondták. A békeima szövegében a szók sorrendje, az egyik szó nyelvtani alakja és a konklúzió tér el. A Domine Jesu szövegében : per hoc sacrum corpus etc. A Perceptio-ban : pietate ineffabili. Konklúziója is rövidebb, amennyiben a «cum Deo patre in unitate Spiritus Sancti» szók elmaradnak. A szentáldozást követő Purificatio calicis mai szertartását V. Pius rendelte el, így megértjük, hogy a Pécsi Misekönyv erre nézve rubrikát nem ad, csupán a két imaszöveget hozza : Quod ore és Corpus tuum. A szentmise befejezése is eltérő a mai rómaitól. Az Ite missa est dallama rendkívül színes. A Nemzeti Múzeum hártyapéldánya tizenegy Ite missa est és két Benedicamus Domino kottát (neumák) tartalmaz. Az utolsó áldás pedig secreto: szavak nélkül történt, csakhogy a Placeat előtt. A Placeat szövegében csekély az eltérés : ego indignus obtuli etc., és 1 Mihályfi, 491.
