Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Gálos László: Az invesztitúra küzdelem háttere
160 GÁLOS LÁSZLÓ abstrakt hatalom, valami érezhető mozzanatban : rangban, vagyonban méltóságban nem konkretizálódott. Mikor egy spanyol cisztercita szerzetes a pommeránoknál térített, jóformán semmi eredményt nem tudott elérni, mert minden érvelésére azt mondták a még akkor pogány pomme- ránok, hogyha a keresztények Istene igaz Isten volna, akkor az ő követe nem lenne kolduló szegény szerzetes. Erre ez elhívta Szent Ottó bambergi érseket, aki nagy középkori pompában ment közéjük, mire valamennyien megtértek. E kis epizód élénken mutatja azt a tényt, hogy a középkorban az egyházi vagyonnak, a pápai államnak óriási jelentősége volt, nélküle elképzelhetetlen volna a pápaság hatása, mert a szellemi értékeket nem igen becsülő durva korban nem lehetett volna sehogyansem a kellő benyomást gyakorolni a tömegekre. így a sutrii egyezmény nem is maradt meg érvényben, inkább csak tervezet volt és az is maradt. Az Egyház akkor olyan hivatást töltött be, hogy abban a vagyoni és jogi kiváltságos állását sehogysem tudta volna nélkülözni. De élénken rámutat azokra az állami érdekekre is, amelyek a szentszék jogainak érvényesülése esetén komoly veszélybe jutnak. A problémát a wormsi konkordátum teljes megelégedésre egészen helyesen oldotta meg. Mert amikor az állam lemond az invesztitúra gyakorlatáról, nem veszít semmit, mert olyasmit hagy el, ami úgysem illette meg, hiszen az Egyházon belül érvényesülő ilyen jogosítvány államot a maga jogán meg nem illethet. Viszont az Egyház visszanyerte a maga szabadságát, közjogi szervezetének zavartalan érvényesülését, hatalmi pozícióját pedig nagyobb lemondások nélkül, egész terjedelmében megtartotta. Miben volt a helyes megoldás kulcsa? A papság kettős jellegének megállapításában. Mint papok, püspökök, érsekek, apátok egyenesen a pápa és a kánonjog alá tartoznak valamennyien. De mint állampolgárok teljes joggal vesznek részt hazájuk közéletében, lehetnek birtokosok és állampolgári kötelességeiket zavartalanul teljesíthetik, amennyiben ezek egyházi kánonokkal, vagy általában a papi jelleggel nem ellenkeznek. (Pl. ellenkezik a katonáskodás.) így az állam sem volt kénytelen ennek a társadalmi osztálynak közreműködését nélkülözni, az Egyház pedig legjobb tudása és igyekezete szerint közreműködhetett állami célok megvalósításában, a polgári és világi közjó gondolatának érvényesítésében, a közművelődés emelésében stb. Viszont az állam az addig adományozott birtokokat nem vesztette el, hanem tovább is ajándékozhatta, mert meg volt rá a mód, hogy persona ingrata ne kerüljön olyan egyházi pozícióba, ahol a királlyal,vagy az állami érdekekkel fennálló esetleges ellenéte zavarok forrása lehetne. Utalás a magyar viszonyokra. A magyar nép jogi géniusza éppen ellentétben a germán jogi felfogással, közjogi.