Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Gálos László: Az invesztitúra küzdelem háttere
AZ INVESZTITÚRA KÜZDELEM HÁTTERE 161 Nálunk az erős központi hatalom, a királyi hatalom, a mindenki fölött álló törvény hatalma a magyar népnek velszületett eszméje. Megvan ez már a vezérek korában, méginkább Szent István király elgondolásában : a keresztény magyar királyságban és leginkább a szent korona tanában. Éppen ezért a magyar néphez sohasem találtak utat a hűbériség eszméi. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Magyarországon hűbériség sohasem volt. Talán egy-két szomszéd kis állam királya, vagy uralkodója volt valamelyes hűbéri viszonyban a magyar királlyal, ami azonban csak évi adó fizetésére, hadügyi támogatásra vonatkozhatott és többhelyütt csak szimbolikusan állt fenn. Itt-ott gyenge királyaink alatt az adománybirtok ugyan beszüremkezik ide hozzánk is, de az Anjouk alatt a szent korona tana teljesen diadalra emeli a közjogi gondolatot és azt oly eszmei módon absztrahálja, hogy benne megtestesíti a maga közjogi felfogását és véglegesen rendezi az államhatalmi szervek egyensúlyát. Mikor hazánkon átmentek a keresztesek, az egyik csapattal ment freisingi Ottó püspök, III. Konrád német király féltestvére is. Itteni tapasztalatait leírva, mint nagy eltérést az ő hazájabeli szokásoktól, azt jegyzi meg, hogy a magyarok közül senki sem mert pénzt verni, vagy vámot szedni a királyon kívül és a bírságok kétharmada is a királyi kincstárt illeti. Ez az 1147-ből való tudósítás a legélénkebben mutatja azt az eltérést, ami a magyar és a német jogi géniusz között van : a magyar közjogi, a német magánjogi. Éppen ezért, mert a magyar nép közjogi felfogású, sohasem volt a közjogi jellegű Egyház és a közjogi jellegű magyar állam között invesztitúraharc. Habár a magyar Egyház szervezetét a magyar királyok építették ki, mégsem vindikáltak maguknak sohasem olyan jogokat, aminőkért a nagy harc a pápa és a német királyok között lefolyt. Éppen ezért nem célszerű és a magyar jogi felfogással ellenkezni látszik a főkegyúri jogot a német Eigenkirche gondolatából levezetni. Szent László VII. Gergely mellé állt, hiszen a IV. Henrikkel szemben kikiáltott ellenkirály : Rudolf sváb herceg neki sógora volt. Kálmán a Mantua melletti guastallai zsinaton lemondott az invesztitúráról. Ugyancsak nála válik el (a szabolcsi zsinaton) az addig teljesen együtthaladó, összeforrt egyházi és világi törvényhozás, a zsinat és az ország- gyűlés. Csak a végrehajtó hatalom teendői maradnak a királynál. Hogy a magyar nép egyháztörténete a legbékésebb egyháztörténet, ezt alig kell bizonyítani. Ennek nemcsak az az oka, hogy a magyar faj nem filozofáló, tehát eretnekségek kitermelésére nem alkalmas. Hanem éppen az egyház és az állam egybevágó jogi gondolkozása az, ami a mi népünknek lelkületében sohasem vert éket a keresztény és a magyar gondolat közé, sőt ezeknek együttműködéséből történelmének legszebb alkotásait hozta ki és nemzeti létét is ezerévre biztosította. Gálos László. Theologia. 11
