Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Gálos László: Az invesztitúra küzdelem háttere

AZ INVESZTITÚRA KÜZDELEM HÁTTERE 155 Az Egyház helyzete a hűbéri társadalomban. A katolikus Egyháznak megvan a maga isteni Alapítójától kapott alkotmánya. Idők változása ezeknek elvein semmit sem változtathat. De az élet örök törvénye : a fejlődés ide is egészen természetszerűleg elhat és új eszméket, új törvényeket termel ki magából a korok szükség­letei szerint. Mert az Egyház is együttél az idővel, éppen ezért szinte észrevét­lenül ebben a korban részese lett a hűbéri berendezkedésnek is. A ger­mán területen kialakult egyházi szervezet lassan egészen belebonyoló­dott ezekbe a magánjogi jogviszonyokba, ami az akkori kor állapotai szerint egészen természetes is volt. Az Egyház érsekei, püspökei, apátjai ugyanis maguk is a királyoktól kapott adománybirtokok révén lassan birodalmi grófok, választófejedelmek, államférfiak, hadvezérek, egyszó­val hatalmas hűbérurak lettek. Erre viszont a hűbéri középkoreleji társadalmat és államot a maga speciális szükségletei kényszerítették rá. A középkor elején írni, olvasni tudó ember a papokon kívül alig akadt. Az ország első méltóságaiban, a királyok környezetében világi embert alkalmazni alig lehetett, világiak legföllebb a katonáskodáshoz értettek, de törvényeket tervezni, fogalmazni, okleveleket szerkesz­teni, krónikákat írni, egyszóval országkormányzással járó, magasabb szellemi tevékenységet igénylő munkát úgyszólván csak egyedül a papok végezhettek. E művelődésbeli fölény tehát nélkülözhetetlenekké tette az egyháziakat a középkor elején magasabb világi állásokban. Innen van a középkor tisztán egyházi jellegű műveltsége, a kolostori irodal­mak stb. De előmozdította a papság nagybirtokosi állását még egy másik nem kevésbbé fontos körülmény is. Ha ugyanis a hűbérúr egyik vazallusának egyszer birtokot ado­mányozott, úgy akkor a vazallus hűségre és különféle szolgáltatásokra volt ugyan kötelezve vele szemben, de az egyszer már eladományozott hübérbirtok az adományozóra nézve úgyszólván elveszett, mert hacsak a vazallus családja ki nem halt, örökösei vették át tőle úgy a földet, mint a vele járó különféle jogokat és kötelezettségeket. így az egyszer elajándékozott birtokot a hűbérúr újra vissza nem vehette és a maga számára nem értékesíthette. A papság azonban coelibátusban élve nem jelentette ezt a vesze­delmet a hűbérúr királyoknak. Mert ha az adományos püspök vagy pap volt, úgy akkor utódai nem maradtak és halála után egész birtoka visszaszállott arra, aki adományozta. így ezzel most az újra rendelkez­hetett. Ezt nagy Ottó zsenialitása rögtön észrevette. Mikor látta, hogy Németország megalakulását a laza hűbéri szervezet késlelteti és akadá­lyozza, ezen úgy segített, hogy erős királyi hatalmat alakított ki részben úgy, hogy a hatalmaskodó hűbérurakat letörte, részben pedig azáltal, hogy a magas udvari állásokba papokat, püspököket nevezett ki és

Next

/
Oldalképek
Tartalom