Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Gálos László: Az invesztitúra küzdelem háttere
154 GÁLOS LÁSZLÓ az egyik dolog a római jogban a cliens és a patrónus viszonya, a másik pedig az accessió. A római jogban a kliensek osztálya a felszabadított rabszolgákból, a családnál lazább, de azért családi kapcsolatban álló embercsoportokból alakult. A patrónus képviselte őket kifelé az állam és sokszor harmadik személyek irányában, viszont a cliens vagyonáv al és vérével is szolgálta patrónusát. A másik elv a római dologi jogból származik : ez az accessio elve. Aki ugyanis másnak a földjén valamit épít vagy alkot, az a telektulajdonosé lesz az accessorium sequitur principale elv értelmében. Mármost a germán világban is ügy gondolták, hogy a telek, a tulajdon a principale, az ezen lakó jobbágy, vagy vazallus pedig járulék, accessorium, tehát a fölötte érvényesülő rendelkezés joga ugyanazt illeti, akit a földnek tulajdona, tehát a gazdát. Éppen csak a hűség fogalma volt új, mely a régi római jognak merev, szolgaságra vagy kemény függő viszonyra mutató rendszerét fölváltotta. Ezért azután a hűbéri felfogásban a tulajdonjog összevegyül a felségjoggal és emiatt egészen sajátságos államalakulást produkál. Nevezetesen minden földesúr jogi helyzetét az határozza meg, hogy mekkora a birtoka. Mindegyik a maga területén nemcsak tulajdonosi, hanem felségi jogokat is gyakorol : pénzt veret, katonát tart, magánháborút visel, vámot szed, ítélkezik. Mindaz tehát, amit a mai társadalomban állami, közjogi felségjognak mondunk, akkor egyének jogállásának integráns tartozéka volt. így történhetett, hogy a frank birodalomban a Karoling-dinasztia bukásakor 150 féle pénz volt forgalomban, ami a kereskedelmi életet úgyszólván teljesen megbénította és a cserekereskedés korát hozta vissza. E társadalmi berendezkedés egészen természetesen nagyon legyengítette a királyi hatalmat és megerősítette a nagybirtokos osztályt, a hatalmas hübérurakat, akik kiskirályok módjára zsarnokoskodtak a maguk területén. A király csak annyiban állott felettük, hogy neki esetleg nagyobb birtoka, több vazallusa volt és így amíg lehetett, megtartotta szuverénitását felettük. De éppen a gyenge uralkodók alatt egyre fogyott a királyi birtokok állománya, mert ezek gyengeségükön úgy akartak segíteni, hogy adománybirtokokkal köteleztek maguk iránti hűségre egyes családokat és így elparcellázták tulajdonukat, kisebbítették saját hatalmi állásukat. A hűbéri állam tehát úgy áll előttünk, mint laza magánjogi viszonyoknak beláthatatlan szövevénye, amelyből hiányzik a központosító erő : az erős királyi hatalom. Ez természetes is, mert a királyi hatalom a közjogi gondolat exponense, ez pedig egy olyan társadalomban, melynek alapgondolata magánjogias, nem is talál megfelelő talajra, hogy ott kifejlődhessék. De éppen ezek miatt az okok miatt az Egyház helyzete is rendkívül súlyossá lett a hűbéri társadalomban.
