Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 149 Ábrahám őshazája, a Káldeus-Ur (Móz. I. 11, 28) a holdisten (Szin) védelme alatt állott ; ugyanígy ennek a városnak mezopotámiai gyarmata, Hárán is (Móz. I. 11, 31), ahová Ábrahám családja vándorlásai folyamán eljutott. De ugyancsak a Tigris és az Eufrátes népei ápolták a napisten (Samas) kultuszát, és hódoltak a termékenység istennőjének, Istarnak. Egyiptom, ahová később került Izrael, az égitestek, a világelemek kultusza mellett, az állatkultuszt is űzte. Egyébként a tell-el-amarnai levelek tanúskodnak róla, hogy Bábel műveltsége és vele együtt vallása a Kr. e. 2. évezred második felében, tehát ugyanakkor, amikor Izrael Egyiptomban volt, mint valami óriási lávafolyam öntötte el egész Elő- ázsia területét. Kánaánnak, Izrael hazájának népei ugyancsak a természet isteneinek, a vegetatív és a generatív erők megszemélyesített alakjainak : Báál-nak és Astoret-nak bámáin1 áldoztak. Ha tehát Izrael prófétái a Jahve-kultusz számára akarták megtartani a pogány kultuszok bűvös körébe kerülő izraelitákat, minden erővel és eszközzel azon kellett fáradozniok, hogy a pogány eszmékkel szembeszegezzék tulajdon vallásuk eszméit. Reá kellett mutatniok, hogy az egész látható világ : a sötétség és a világosság, a nap és a hold, az állat és az ember, vagyis mindaz, amit a pogányok istenként imádnak, az egyetlen egy Istennek az alkotása, illetőleg — mint a vegetatív és a generatív erők — az Isten áldásának adománya. Mindez csak véges teremtmény korlátolt léttel és erővel és az egy igaz Istennek szolgája, tehát isteni imádásban részesíteni nem illik és nem szabad.1 2 lványi János. (Folytatása következik.) 1 kánaáni áldozati helyek. 2 A hitvédelmi célt a bibliai teremtéstörténetben már észrevette Szent Tamás is : Sum. theol. P. 1. qu. 70. a. 2. — Az újabbak közül reámutat főleg Zapletal: Der Schöpfungsbericht der Genesis. Regensburg. 1912.2 102. o. P. F. Ceuppens: De Hexaemeron. Roma. 1931. 98. o. F. X. Kortleitner: Sacrae litterae doceantne creationem universi ex nihilo? Oeniponte. 1935. 24. o.
