Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Gálos László: Az invesztitúra küzdelem háttere
AZ INVESZTITÚRA KÜZDELEM HÁTTERE. Történeti áttekintés. Az a roppant intentitású és hatásában az egész középkort érintő hatalmas küzdelem, amit a történelemben invesztitura-harcnak neveznek, ha szorosan nézzük, 1075—1122-ig: a wormsi konkordátumig tart. Előzményei azonban épúgy, mint későbbi hatásai messze túlterjednek e dátumokon. Maga a harc VII. Szent Gergely pápa és IV. Henrik német király között tört ki, de mind a kettőt túlélte és a béke csak II. Kallisz- tusz és V. Henrik között jött létre. A megelőző kort : a viharos IX. és X. századot főként az összeolvadt római és germán eszmék lassú különválása és a világi elemnek túlsúlya jellemzi a pápaság rovására. A nagykárolyi birodalom széthullása ugyanis a régi ókori római birodalom felújításának álmát egyszerre szétverte és megjelentek Arnulf, az első német, Odo (Eudes), az első francia és Berengár, az első olasz király. Európa a tömeges államalakulások kaotikus korát élte ekkor. 857-ben alakul Bretagne mint Britannia minor, 864-ben Oroszország, 871-ben Velence és nagy Morvaország, 875- ben Norvégia, 878-ban Anglia, 895-ben Bessenyőország, 896-ban Magyar- ország, 900-ban Svédország és Dánia, 976-ban pedig Ausztria. E nagy térképalakulás az egész európai politikai élet terén óriási változásokat hozott, úgyszólván e két század alatt alakult ki a maga egészében a középkori társadalom, amely Nagy Károly korában még nem volt egyéb, mint az ókori római birodalom utánzása középkori keresztény arccal és jelleggel. A nagy egység fölbomlása számtalan bajjal járt. A világi hatalom elgyengülése és a császári hatalom időközönkénti szünetelése (924— 962-ig először és 1002—1014-ig másodszor) általános erkölcsi süllyedéssel járt, mert a meglehetősen barbár néptömegek erkölcsi parancsokat csak úgy tartottak meg, ha azoknak egy erős világi kéz adott érvényt és szankciót. A frank birodalmi szervezet széthullása és az új nemzeti államok alakulása viszont a nemzeti egyházakra való tagozódás veszedelmét hozta magával, melynek lényege Róma szuverénitásának tagadása. A francia Hincmar rheimsi érsek már egészen gallikán hangon ír a pápának : II. Adorjánnak. Ebben az időben egyre jobban mutatkozik továbbá a keleti egy
