Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
148 IVÁNYI JÁNOS egyszer végbement eseményt egy magasabbrendű értelmi összefüggés keretébe szervesen beleilleszteni nem tudja. Ezért a világkeletkezés története sem lehet náluk a történeti mozgás elindítója.1 Bábéinak, Assur- nak, Egyiptomnak így nem is lehetett történetírója, csak krónikása. A hatnapi teremtéselbeszélésnek az emberi történet szempontjából az a jelentősége, hogy : 1. az események végeláthatatlan sorozata élére odailleszti mint első láncszemet a világnak és az embernek teremtését,1 2 és ezzel úgy mutatja be a bölcs Teremtőt, mint az emberi történés elindítóját ; 2. a teremtés műveinek rendszeres és céltudatos fölépítésével, nemkülönben a célirányosságnak és az egységretörésnek hang- súlyozásával az emberi történés alapelveiként is a céltudatosságot és a célratörekvést jelöli meg. Ezzel az egészséges optimizmussal értelmet ád az emberiség történetének. 3. Hitvédelmi szempontok a hexaémeron megírásában. A sémi sokistenhit — mint láttuk — nemcsak fölvetette a világkeletkezés problémáját, hanem azt ébren tartotta és megfejteni is igyekezett. Ez a megfejtési kísérlet természetesen a sokistenhit jegyében folyt le. Föntebb láttuk, hogy az Enuma elis és a belőle táplálkozó mítoszok mint váltak ragyogó ünnepségek megbecsült szertartáskönyvévé. A bibliai szerzőt tehát ennek tudata is eléggé meggyőzhette róla, hogy eme szellemi behatások ellensúlyozása eredményesen csak úgy történhetik, ha a kérdéskomplexumot tulajdon vallásának szellemében oldja meg. Hasonló megtévesztések elhárítására irányuló törekvésekkel egyebütt is találkozunk a bibliai őstörténetben. Hogy csak egyre mutassak reá : a bábeli nyelvzavarról szóló elbeszélés (Móz. I. 11, 1—9) nemcsak az emberiség szétszóródásának etikai okát tárja föl, hanem élénk tiltakozás is akar lenni Bábelnek megtévesztő elnevezése ellen. Bábel — úgymond — nem isten-kapuja: háza (báb-ilu), mint ahogyan az etimonja jelzi, hanem az összezavarodás-helye. (Móz. I. 11, 9.) Bábel éppen politikai és műveltségi súlyánál fogva igen nagy szellemi nyomást gyakorolt a szomszédos népekre. Nem volt csekély a veszedelem Izrael számára sem. Az ószövetségi írónak szellemi fel- készültségének minden erejét latba kellett vetnie, hogy a csábító kísértéssel eredményesen szállhasson szembe, és népét a szakadék széléről visszarántsa. E hitvédelmi szempontok jelentősége csak növekszik, ha nem tévesztjük szem elől, hogy a tiszta isteneszme ápolására kiszemelt parányi nép politeista tengerbe volt beleágyazva, olyan nagy múltú, nagy műveltségű tekintélyes népek közé, melyek mindegyike a természet erőit tartotta istenének. 1 A. Weiser: Glaube und Geschichte im Alten Testament. 1931.24. skk. o. Eichrodt: Theol. II. 57. o. 2 Eichrodt: Theol. II. 49. o.
