Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Schütz Antal: Hittudomány és hitélet
12 SCHÜTZ ANTAL azzal a sajátos erővel és jelleggel hívja őt megvalósítására, melyet kötelező erőnek mondunk. Hisz ezért beszélünk és pedig teljes joggal, az eszme és törvény sérthetetlenségéről, az elvek kérlelhetetlen igazságszolgáltatásáról, sőt bosszúállásáról («grammatica animal mordacissimum»), Már emiatt sem volna szabad azt mondani, hogy az egyéni hitélet számára nincs jelentősége annak a hittudománynak, mely nem tesz egyebet, mint hogy egyre élesebbre csiszolja ki és egyre plasztiku- sabban állítja elénk a hiteszméknek és hitelveknek ezt a kötelező normatív jellegét. De szembetűnőbb és közvetlenebb a hittudomány hitéleti jelentősége az ideodinamikus síkon. Lindworsky, a neves jezsuita kísérletező pszichológus rendkívül jelentős fejtegetésekben1 azt bizonyítja, hogy az akaratnevelésnek., tehát a gyakorlati hitéletnek is egyedül hatásos módja az indítékoknak minél világosabb, színesebb, elevenebb és vonzóbb jelenítése. Nos, a hittudomány éppen ezt teszi a hittartalmakkal, amint fönt a 2. szám alatt kimutattuk. Ezt más irányban az elmélkedés is megteszi ; persze azzal a különbséggel, hogy a hittitkoknak lehető teljes tartalmi és vonatkozási gazdagságát csak a hittudomány emeli ki, mely így a helyes és gyümölcsös elmélkedésnek is útkészítője és föltétele lett. S még egyet ! Az egyoldalú voluntarizmusnak és prakticizmus- nak az intellektualizmus elleni harcában az a sarkalatos tévedése, hogy a gondolatot, fogalmat halovdny, vértelen és élettelen valaminek minősíti és szembeállítja az élettel és valósággal. Holott az igazság az, hogy az ideák (mind platoni, mind aristotelesi értelemben) egy darab a valóságból, sőt a legjelentősebb darab. Hisz a lét tartalmát, tehát értelmét és megismerhetőségének lehetőségét adják, normáit és entelechiáit tartalmazzák. Ami mint eszmény emel és lelkesít és jobb hazába hív, ami elvként mint biztos csillag ragyog az emberi tülekedés fölött, az mind az eszme világából való. Következésképen ennek az eszmének alanyi újjászületése tudományos gondolat alakjában egy darab az életből, az ember szellemi életéből. De mit mondok : darab? A megismert eszme, a gondolat a szellemi életnek és ezzel az egész valóságnak dominánsa! «Kezdetben volt — a Logos.» A teremtő Logos visz értelmet, világosságot a létbe — omnia per ipsum facta sunt et sine ipso factum est nihil quod factum est ; és az elgondolt eszme, az élő gondolat a szellemi életnek jellegadója, az örök Igazsággal való eljegyzésének kelengyéje és hozománya : in ipso vita erat et vita erat lux hominum Jn 1. Ész és akarat, világosság és erő, gondolat és tett, ez a szellem élete. Bedeutende Gedanken, grosze Taten und (következményként) Freuden — így mondja ezt a kultúrfilozófus (J. Möser), és így vallja az Egyház, mikor a Logost állítja oda ^yepovcxov-nak elméletben és gyakorlatban, mikor oly kérlel1 J. Lindworsky: Willensschule. 4. Aufl. 1932.
