Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
144 IVÁNYI JÁNOS rétéből magyarázható csak meg kielégítőképpen az a csodálatos tény, hogy Izrael erről az Istenről soha képet nem készített magának, még a Mózes előtti korban sem.1 Az istenábrázolásnak ez a hiánya nem késői vallási spekulációk gyümölcse. Azt már a pátriárkák hite követelte. A szent iratok ugyanis egyáltalában nem hallgatnak el olyan dolgokat a pátriárkák idejéből, amelyektől később megborzadt a igazhitű Jahve- imádó. Beszélnek szent fákról, szent kövekről, szent forrásokról, de istenképről sohasem.1 2 Amilyen független Izrael Istene a teremtett világgal szemben, olyan akadálytalanul közeledik minden léthez és történéshez. Semmi sem elérhetetlen neki. Idegen földön is segít. (Móz. I. 3, 9. skk. ; 4, 9. skk.; 11,5; 31, 13. stb.) Az emberi lélek belső, rejtett világa is nyitott könyv előtte. (Móz. I. 18, 13.)3 Mi történik már most akkor, ha tudatossá válik az Isten és a világ eme kettősége a gondolkodó ember előtt, akinek ilyen képe van az Istenről? Aki előtt ott áll az egyedül létező Isten a maga kezdetnélküliségében, végtelenségében és kimondhatatlan fönségében? Az az Isten, akinek lebírhatatlan ereje föltétlenül érvényesül minden véges létformával szemben? Ha az ilyen ember fölveti a kérdést ; mi a viszonya ennek az Istennek a látható világhoz? Milyen kapcsolat áll fönn a kettő között? A felelet csak egy lehet : az Isten teremtette a világot. Erre a magaslatra semmiféle természetvallás nem juthatott. A természetmítosz ugyanis — mint föntebb láttuk — a természeti erőket, a világelemeket teszi meg isteneknek. A természet változatossága lehetetlenné teszi az ember számára, hogy űrrá legyen a természet szét- daraboltságán. A természet a maga tarkaságában és sokrétűségében elrejti az Isten egyedülvalóságát.4 Az ily módon hínárba tévedt ember számára aztán még inkább lehetetlenné válik, hogy függetlenítse az istenséget a természettől. Nem is jutott el emberi elme a saját erejéből a teremtés tanának megismeréséig, még a legkiválóbbak : Platon és Aristoteles sem. Izrael Istenének fönt vázolt szentsége azonban nem sztatikái erő, hanem a legteljesebb mozgékonyság. Nincs nyugalmi helyzetben. Csupa elevenség és tevékenység. Köze van ennek az Istennek mindenhez, ami rajta kívül van. Semmi sem vonhatja ki magát befolyása alól. Minden világelem és létforma benne gyökerezik, az ő akaratából fakad. Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy ezek a világelemek és létformák kezdetleges természettudományos nézőpontok szerint különülnek el 1 F. Wilke: Die izr.-jüd. Religion. 144. o. — Hänel: Die Rel. d. Heil. 175. o. 2 Hänel: Die Rel. d. Heil. 176. o. 3 Hänel: Die Rel. d. Heil. 174. o. 4 W. Eichrodt: Theologie des Alten Testaments. Leipzig. II. Bd. 1935. 57. o.
