Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 145 egymástól és foglaltatnak rendszerbe. Minden, ami az Istenen kívül van, az Istentől kapta létét. Tőle való az ég (samajim), a föld (’eres), a nagy óceán (tehóm, jammím) és ezek minden felszerelése, berendezése. A nagy és a kis világító (mâ’ôr) az égen, a fű, a növény és á fa, a vizek, a szárazföld állatai és az ember. Az Istentől való a föld fejletlen állapotában, akkor is, amikor még üres és nincsen elhatárolva az óceántól, az ősár (tehôm), a sötétség (hősek)1 és a világosság (’őr). Az Istentől való a törvény is, melyet a héber ember sokkal konkréttabban, mondhatnám érzékelhetőbb formában tudott elképzelni, mint mi. így pl. az a szabályosság, mellyel a nappal és az éjjel váltakozik. De éppen így az a törvény (tôrâ) is, melyet az Isten az ember erkölcsi irányítására adott és amelyet az ószövetségi ember szinte egy rangsorba helyez a természeti törvénnyel. [Zs. 119 (118), 89. sk.]1 2 Az Istentől való a természetben megnyilatkozó rend és célirányosság. Ezt a gondolatot az első teremtéselbeszélés (Móz. I. 1, 1—2, 3) szerzője nemcsak azzal nyomatékozza, hogy minden egyes teremtési aktus után következetesen reámutat a teremtett művek jó voltára, hanem azzal is, hogy a teremtés lefolyását rendszerbe foglalja, skémába szorítja és a létfokok tökéletessége szerint emelkedő irányban sorolja föl a teremtett dolgokat, míg nem elérkezik az emberig, ki mint a teremtés királya jelenik meg.3 Ezzel jelzi azt, hogy a teremtésben egység és összhang van. Bár más rendszerben sorakoztatja föl az egyes teremtési műveket a második teremtéselbeszélés (Móz. I. 2, 4. skk.), a célirányosság és tervszerűség nem kevésbbé szökik itt is szembe, mint Móz. I. 1-ben. Mindazonáltal a világmindenség egységét, mint az Isten müvét, mélyebben tán egy ószövetségi író sem szemlélte, mint a 104 (103) zsoltár szerzője.4 Az Istentől való minden intézmény : így a szent idők (beköszöntésük jelzésére alkotta az Isten az égitesteket), és a hét. (Móz. I. 2, 3 ; II. 20, 9. skk.) Az Istentől valók az életszabályok, a társadalmi rendelkezések és 1 A magyarázatot 1. alább. 2 Ugyanabban a zsoltárban, mely a tételes törvényt, a tórát dicsőíti, egyszerre csak ezeket a szavakat olvassuk [119(118), 89 sk.] : «Örök a te szavad, Jahve. Fönnáll az, mint az ég. Nemzedékeken túl fönnmarad a te mondásod. Odaállítottad a földet és az áll.» 3 L. Theologia. II. k. 1. f. 31. sk ; 33. o. 4 Eichrodt: Theol. 11. 55. o. — Erről a zsoltárról Alex. v. Humboldt ezt írja : «Man möchte sagen, dass in dem einzigen 104. Psalm das Bild des ganzen Kosmos dargelegt ist.. . Man erstaunt, in einer lyrischen Dichtung von so geringem Umfang mit wenigen grossen Zügen das Universum, Himmel u. Erde, geschildert zu sehen». (Kosmos. II. 1847. 46. sk. o.) Theologia. 10
