Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 143 Az Istennek ez a föltétien uralma kiterjed a nagy kozmoszra épúgy, mint a földön élő emberre. Nemcsak a világmindenség létrehozója, a természet rendjének és törvényeinek megállapítója, hanem minden emberi történésnek is bölcs irányítója. Izrael legrégibb írásos emlékei, ősi vallási dalai csak ezt az Istent ismerik. Parancsol a napnak és az hajlik a parancsra. (Józs. 10, 12.) Adja az ég (samajim) áldásait felülről és a nagy óceán (tehőm) áldásait alulról. (Móz. I. 49, 25.) Haragjának fuvallatára szótfogadnak a vizek és az óceánok (a tehőm-ok ; Móz. II. 15, 8.). Mózes bízik az Istenben, hogy csodát művel,1 és úgy lesz. A föld megnyitja száját és elnyeli a lázadókat. (Móz. IV. 16, 30.) A Józsefre mondott áldás szintén a természet urának mondja Jahvét. (Móz. V. 33, 13—16.)2 Jahve nagyságát és a természet fölött gyakorolt uralmát zengi a látható világ minden eleme. [Zs. 29 (28.)] Az Ószövetség Istene tehát sem eredetében, sem létében nem egy az anyagi világgal, szemben áll vele, mi több : mérhetetlen magasságban áll fölötte, és urának ismeri őt el az egész teremtés. Ezt a Siàataacç (= a világtól való távollevés, elkülönülés)-fogalmat, kimerítő kifejezés hiányában, kitűnő didaktikai érzékkel térben ábrázolja az ószövetségi szent író. Az Isten a magas menny fölött trónol és onnan tekint le a világra. (Móz. I. 28, 12. sk. ; vö. 11, 5; 18, 21.) A legmegragadóbb módon Izaiás szemléli az Isten emefönségét meghívási látomásában. (íz. 6.) Jahve fent, elérhetetlen magasságban trónján ül. A világ kicsiny ahhoz, hogy befogadja. Köntösének csak a csücske is elég ahhoz, hogy megtöltse a templom egész házát. A hármas szerafszózat : «Kados, kados, kados» szóval mondja ki azt, amit a fenséges kép személtet: az Isten végtelenségét a világ befogadni nem tudja. Szent temploma is csak parányi hajlék, melyben legfeljebb az Isten köntösének a széle férhet el. Csak égi lények, a mennyei udvar népe, a szeráfok szolgálhatnak méltóképpen a szentnek. Halandó ember a kimondhatatlan fönség láttára kell, hogy felkiáltson a prófétával : "Jaj nekem ! Megsemmisülök !» (5. V.) Az Isten eme házzáférhetetlen és leírhatatlan felsőbbségének ismeSupranaturalismus: der schaffende Gott steht ausserhalb der Welt und wirkt so von aussen auf sie ein. Diese religiöse Höhe wird noch deutlicher, wenn wir den Mythus mit heidnischen Schöpfungserzählungen zusammenstellen. (Gunkel- Zscharnack: Die Religion in Geschichte u. Gegenwart.2 V. Sp. 231.) 1 berî’â jibrâ’ 2 Az ének azt kívánja Józsefnek : áldja meg Jahve a földjét az ég (samajim) és az óceán (tehóm) áldásaival, — a nap áldásával és a hold áldásával (így a masszoréta szöveg ; Budde, Junker [Exodus-Kom.] : a keblek áldásával és az anyaméh áldásával) — az ősi hegyek és az ősi dombok áldásával, — a föld áldásával és annak kegyességével, aki a tüskebokorban lakik.) — A kimondott áldás az ószövetségi ember hite szerint nem üres szó, hanem az Isten teremtőerejének csalhatatlan érvényesülését jelenti.
