Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III

142 IVÁNYI JÁNOS Ha mi szentségről hallunk, erkölcsi tökéletességre gondolunk. Az Ószövetség nyelvén azonban az Isten szentsége nem etikai, hanem ontológiai fogalom, és jelenti azt a feneketlen, természetes eszközökkel át nem hidalható szakadékot, mely az Isten, a végtelen lét és a világ, a véges lét között mélyül. Jelenti az Isten megközelíthetetlen és semmi­vel össze nem hasonlítható fönségét.1 Hogy az Isten semmiféle más lénnyel össze nem mérhető, fönségében és erejében fölülmúl mindent, csodát művel és ezért félelem­mel és rettegéssel lehet csak feléje közelíteni, ősi szövegek nem tudják eléggé nyomósán hangsúlyozni. És a legértékesebb ránk nézve az, hogy az Istennek ezt a különvalóságát, megközelíthetetlenségét és elérhetet­len felsőbbrendűségét következetesen a szentség (tthp) szóval fejezik ki. Mózes diadaléneke ezt zengi Jahvéról : Kicsoda olyan mint te az erősek (istenek?) között, Jahve? Kicsoda olyan mint te : fenséges szentségben (vagy szentség által : ne’dar bakkodes ; Pes. : szentségében). Félelmetes dicső tetteiben, csodát művelő. (Móz. II. 15, 11.) Úgyszintén minden ellenkező vélekedéssel szemben [v. ö. pl. A. Schulz- Die Bücher Sámuel. I. Hb. (Münster i. W. 1919) 27. o.] nyilvánvaló, hogy Hanna éneke ugyanezt a gondolatot ismétli : Nincsen szent (kados), olyan mint Jahve ! Nincsen szikla (= erősség, hatalmasság) olyan, mint a mi Iste­nünk ! (Sám. I. 2, 2.) Már a Hetvenes fordítás gyengíti ezt az őserős gondolatot azzal, hogy a gondolatpárhuzam második tagjában a «szikla» (sûr) helyett : úgy látszik szaddik-ot olvasott, mert 5ixaioç-t fordít, és ezzel a «szentség» fogalmát ehelyütt az etikai értelmezés irányába igyekszik elhajlítani. Eme szentírási helyeknek helyesen értelmezett «szentsége» nemcsak azt mondja, hogy az Isten más mint a világ, hanem azt is, hogy végtelen magasságban áll, a látható és láthatatlan teremtett világ fölött. Éppen ezért a világgal nem azonosítható, a világ fejlődésébe bele nem szorít­ható. Ő a korlátlan hatalmas és korlátlan erejű Úr, kihez semmiféle véges lét önerejéből hozzá nem férhet, aki azonban föltétlenül és szabadon rendelkezik mindennel, ami rajta kívül van.1 2 * 1 «Divina natura vocatur sancta i. e. seiuncta ab omnibus aliis et in­comparabilis.» (G. Ch. Storr : Doctrinae christ, pars theor. 30. §.) 2 Említésre méltónak tartom ehelyütt a panbabilonizmus két lelkes apostolának e kérdésben újabban kimondott ítéletét. A. Jeremias ezt mondja : «Die Erhabenheit der biblischen Erzählung über jede heidnische und ins­besondere über die babylonische (aláhúzás éntó'lem !) Kosmogonie und ihr religiöser Wert liegt in den folgenden Punkten : 1. In der Sicherheit, mit der hier Gott gesagt wird . . . Der Gott, der in 1 Mos 1 Himmel und Erde schaff, steht erhaben seinem Werke gegenüber . .. (D. A. T.4 74. o.) H. Gunkel: Das Stück (t. i. Móz. I. 1.) ist der klassische Ausdruck des

Next

/
Oldalképek
Tartalom