Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 141 természetesen keresztezni is lehet (180. skk. sor.). A nagy istenek között fölütheti fejét az egyenetlenség. Ea saját útjain jár. (19. skk.; 178. skk. sor.). Végül is Ellil egymaga áll a többi istennel szemben. (168. sk. ; 173. sor.) A pusztító ár elől gyáván menekülnek az istenek. Segíteni nem tudnak. Az árt megfékezni képtelenek. Tehetetlenségükben a fal mellé kuporodnak és félelmükben szűkölnek, mint az ebek.. (114. skk. sor.) Csak most ébrednek reá esztelen meggondolatlanságukra. Ea önmagát teszi felelőssé a történtekért. (117. skk. sor.) Az istenek jajveszékelnek (125. sk. sor.), majd a veszély elmúltával Ellilt, a katasztrófa értelmi szerzőjét kizárják az áldozati lakomából. (168. skk. sor.) c) Erejük korlátoltsága abban is megnyilvánul, hogy teremtői működésükben segítőtársra szorulnak. így pl. az Enuma dis szerint (VI. t. 1—26. sor) Marduk megtárgyalja az ember teremtését istentársaival, majd közös erővel felkoncolják Kingu istent és az ő véréből keveri (?) Ea az embert. Egy Assurból származó kétnyelvű (sumér-akkád) mítosz-töredék szerint az istenek megölik Lamga istent és véréből kialakítják az embert. (20. sk. sor.)1 Végül d) mivel időben lett kezdetük, végük is lehet az isteneknek. Akárhányszor fegyver éle által esnek el. (L. fent: Tiámat és Kingu esetét.) Ilyen istenektől nem is várhatott különös jótéteményeket a babiloni ember. Önzőknek rajzolta őket, kik a világot nem az emberért alkották, hanem az embert önmagukért, hogy áldozattal szolgáljon és istentisztelettel hódoljon nekik.1 2 * Marduknak is az volt az első gondja az ember teremtése után, hogy megépítse templomát, a bábeli Esagillát. (Enuma élis. VI. t. skk. sor.) Ezekkel a képzelődésekkel szemben a bibliai isteneszmének felsőbbrendűsége, sőt megközelíthetetlensége le nem tagadható. Az ószövetség nemcsak az Isten ontológiai egységét, egyedülvalóságát nyoma- tékozza a legrégibb időktől kezdve (Móz. IV. 15, 37. skk. ; V. 6, 4. skk.), hanem ezen túl az Isten létgazdagságába is enged betekintést főleg akkor, amikor az Istent a világhoz való viszonyában szemléli. Itt lép elénk az Ószövetség egyik legjellegzetesebb tanítása : az Isten szentségéről szóló tan. Azt lehet mondani, hogy az egész Ószövetség ebből a tanításból nőtt ki, ebből szívta erejét, ennek éltető ereje által újult meg katasztrofális vallási süllyedések után. Ez az a kimozdít- hatatlan archimedesi pont, melyre teljes biztossággal függesztette létét és tanrendszerét az ószövetségi vallás. 1 Jirku: Altor. Kom. 15. sk. o. — Gressmann: Altor. T.2 134 sk. o. — A. Jeremias: D. A. T.2 48. o. 2 Enuma élis. (VI. t. 5. skk. és 25. skk. sor.) — A fent említett sumérakkád töredék. (Gressmann: Altor. T.2 134. skk ; A. Jeremiás: D. A. T.4 48. o.
