Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. II
A NESTORIANIZMUS ÉS A MONOPHYSITIZMUS SZELLEMTÖRTÉNETI HÁTTERE. II. ALEXANDRIA. a) Neoplatonizmus, monophysitizmus, arianizmus. Kétségtelen, hogy a monophysitizmus az alexandriai görög filozófiából ered. Ha a kereszténységre alkalmazzuk az alexandriai neoplatonizmus alaptanítását, mely szerint a lélek testi élete a lélek bukásának a következménye, akkor szükségszerűen egy olyan felfogáshoz jutunk, amely szerint az Ige megtestesülése nem jelentheti a valóságos emberi természet felvételét, — hiszen ez magában véve olyan állapot, mely csak egy a földi életet megelőző állapotban elkövetett bűnnek a következménye, tehát az Isten Fiához nem méltó állapot — hanem csak ennek az emberi természetnek az Istenébe való beleolvadását, átváltozását, felszívódását, végeredményben éppen az emberinek a megsemmisülését. A keresztény neoplatonizmus kezdettől fogva nem oszthatta azt a szélsőséges plotinosi tanítást, mely szerint már a lélek egyéni létezése is véteknek, bukásnak az eredménye (Enn. V. 1. 1) és a léleknek az eredeti, tiszta állapotához való visszatérése egyúttal a lélek egyéni létezésének a megszűnése, a léleknek az isteni ősforrásba való reabsor- bálása, az isteni ősegységgel teljes, szubstanciális egyesülése, cpuyyj póvou Tipóc, jjióvov (az Enneaszok végén). De hogy az ember földi, testi élete mint olyan, azaz természeténél fogva és nemcsak az eredendő bűn folytán,, a büntetés állapota, mégpedig a léleknek a földi élete előtt elkövetett bűnének a büntetése, ez a keresztény neoplatonizmusnak egyik alaptétele. Origenes egész filozófiai rendszere ezen a tételen alapszik — és hogy mennyire egyezik ez a felfogás az akkori pogány alexandriai görögség felfogásával, arra nézve a legjellemzőbb bizonyíték cyrenei Synesiusnak (Kr. u. 400 körül) az a kijelentése, hogy a kereszténységet csak egy fenntartással fogadhatja el : Nem fogom sohasem elismerni, mondja, hogy a lélek nem létezik már a testi élete előtt is, és a feltámadás gondolatát is, melyben nagy titkot látok, soha nem fogom úgy értelmezni, mint ahogy ezt a tömeg (tó TrXrj&o?) szokta (ep. 105.). Elég korán tisztázódott, hogy a lélek praeexistentiájáról szóló tanítás nem fér össze a keresztény vallással. De az a dualisztikus felfogás, mely szerint a lélek testi élete nem a lélek természetes létezésmódja, hanem természetellenes
