Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
118 KECSKÉS PÁL és a tagok összességének a java, nincsen értelme a bonum realiter commune és a bonum logice commune megkülönböztetésének. Kleinhappl is megengedi, hogy a iustitia legalis-nak is van jelentősége az egyén javának biztosításánál. Minthogy azonban ez csak az állam javán keresztül juthat el hozzá, szükségesnek tartja az egyéni jót közvetlenül érintő iustitia socialis-t a iustitia legalis-tól megkülönböztetni. De hát annyira idegen az állam java az egyén javától, hogy az állam javán keresztül nem biztosítható az egyén természetjogi java? A keresztény szociológia bizonyára nem teheti magáévá a liberális állam eszméjét, mely a közjót tisztán a jogi rendre korlátozta s a szabadverseny szeszélyére bízta a polgárok anyagi boldogulását. Ha azonban az állam, mint természetes közösség a közjót hivatása szerint való közreműködéssel biztosítja, maga lesz a hordozója a természetjogi követelményeknek is, azaz a iustitia legalis azonosul a iustitia socialis-szal. Kleinhappl-t a kétféle közjó felállítására nyilván az vezeti, hogy a «Quadragesimo Anno» a közjó, illetve a társadalmi igazságosság normáihoz igazodó vagyonelosztási kíván minden egyes ember javára : «sua cuique pars bonorum attribuenda est». Ez a követelmény azonban nem a társadalmi igazságosságnak mint ilyennek sajátos tárgyát jelöli meg, hanem a magánjót mint ilyent biztosító osztó igazságosságnak a közjóhoz, azaz a társadalmi igazságossághoz igazodó normáját állapítja meg, mint arra még alább bővebben kitérünk. Messner és Kleinhappl állásfoglalásánál jelentős szerepe van a törvényes igazságosság szűkkörű értelmezésének. Törvényes igazságosságon következetesen csak a pozitív, állami törvénnyel megállapított jogi kötelezettséget értik, holott a törvényes igazságosság nemcsak a pozitív törvénnyel szabályozott jogot, hanem minden, a közjóra vonatkozó, természetjogilag indokolt társadalmi kötelezettséget magában foglal. Igaz, hogy az auktorok sokszor az állam által előírt törvényekre helyezik a nyomatékot a törvényes igazságosság meghatározásánál. Ez a meghatározás azonban nem szabatos, mert homályban hagyja a törvényes igazságosság voltaképpeni tárgyát, a közjót. Az összekúszáló- dott terminológia kibogozása érdekében ragaszkodnunk kell Szent Tamás klasszikus fogalmazásához, mely törvényes igazságosságon nemcsak az állami törvényeket, hanem általában a közösség javát biztosító természetjogi kötelezettségeket érti, azaz a törvényes igazságosságot nemcsak a pozitív, hanem a természeti törvény tágabb körére vonatkoztatja.1 A lényegnek megfelelő ilyetén értelmezés mellett a szociális igazságosság neve alatt összefoglalt gazdasági követelmények nehézség nélkül beilleszthetők a természeti törvényes igazságosság, illetőleg a klasszikus 1 «Iustitia legalis est quaedam specialis virtus secundum suam essentiam, secundum quod respicit commune bonum ut proprium obiectum.» II. II. q. 58. art. 6.
