Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
A «SZOCIÁLIS» IGAZSÁGOSSÁG ÉRTELMÉRŐL 119 hármas felosztás tagjai közé. Az anyagi javakhoz való jog ugyanis érinti mindegyik igazságosság-fajt s nem meríthető ki egyetlen faj keretén belül. Nem vonható kétségbe az emberi személynek, mint ilyennek, a joga a föld javainak a használatához. A természeti igazságosság sérelme nélkül egy ember sem fosztható meg ettől a jogától. Minden ember egyenlő joga a föld javaihoz (a Schrattenholzer által hangsúlyozott életjog), a természeti kölcsönös igazságosság tárgya, mint azt Horváth Sándor kiemeli.1 A Kleinhappl által hangoztatott bonum logice commune nem más, mint a természeti kölcsönös igazságosság tárgya s a társadalmi igazságosságnak tulajdonított jegyek teljesen megfelelnek a természeti kölcsönös igazságosság magánjogi követelményeinek. Minthogy azonban az ember természete szerint társas lény, a természeti javakhoz való joga is a társadalmi élet kereteibe illeszkedik be, ami a természeti kölcsönös igazságosság minden egyes mozzanatát társas vonatkozással szövi át és a természeti törvényes igazságosság körébe vonja. A természeti törvényes igazságosság anyagi tárgya a társadalmi élet igényeinek és követelményeinek foglalatát képező közjó (a bonum realiter commune), formai tárgya a cselekedeteknek a közjóra irányítása, igénylője a közösség egésze, kötelezettje a közösség minden egyes tagja. Mindezek a mozzanatok érintik és formálják a személynek az anyagi javakhoz való jogát, a természeti kölcsönös igazságosság tárgyát. Minthogy az anyagi javak használatához minden embernek természeti joga van, az anyagi javak is integráns részét képezik a társadalom közös érdekeinek s így a magántulajdonban levő anyagi javak is belekerülnek a közjó (és pedig a bonum realiter commune) körébe. Kleinhappl által a társadalmi igazságosság formai tárgyának tulajdonított mozzanat, a javaknak a társadalom minden egyes tagjához rendeltsége, illetve az egyes embereknek ebből keletkező joga, kétségtelenül oly igény, melynek minden más tagnak hasonló joga a követelményszerű korrelatívuma. A javak korlátolt volta mellett azok szerzésénél és használatánál az egyes embernek figyelembe kell venni embertársai hasonló jogát, azaz a köz javát, s ez a körülmény a formális szempontnak a reális közjó irányában való kiterjesztését teszi szükségessé. így a formai tárgy az embernek a javakhoz való természetadta jogának a közjó érdekével megegyező igénylése lesz. A formai tárgy ilyetén megállapításához annál is inkább kell ragaszkodnunk, mert a «társadalmi» igazságosság fogalma szerint feltételezi a társadalomhoz való viszonyt, de ennek hiányában van, ha a formai tárgynak egyszerűen mindenegyes embernek a javakhoz való jogát vesszük. Midőn Schrattenholzer a szűkölködő tag segélyhez való jogát a többiek segítőképességével állítja viszonyba, lényegében az igényeknek és követelményeknek a közjó keretein belül 1 I. m. 49. 1.
