Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
A «SZOCIÁLIS» IGAZSÁGOSSÁG ÉRTELMÉRŐL 117 ság tárgyául a föld javait tekinti, melyek élvezője az egyén vagy a közület lehet, de nem a szervezettség alapján, hanem a természetes emberi közösség egésze és egyes tagjai közt fennálló természetjog alapján. Nem oszthatjuk azonban a tárgyi és alanyi mozzanatok közt felállított éles különbséget, mely a társadalmi igazságosság és a természeti törvényes igazságosság faji különbségéhez vezet. Ami az alanyi vonatkozást illeti, az elemi emberi jogigényekre vonatkozó igazságosság tekintetében az államon kívüli állapot és az államszervezetbe való tartozás, azaz a személy-volt és a polgár-volt nem jelenthet faji különbséget. Ha az államot a keresztény szociológia elveihez híven természetes intézménynek tartjuk, a polgár-volt a személy-volthoz képest nem teremt a közösség és egyén természeti viszonyában lényegesen új jogokat és kötelességeket. Egyén és közösség viszonyát alapvetően a természetjog szabályozza, hozzá kell az államnak alkalmazkodnia. Ha a «Quadragesimo Anno» a földi javak jogos igénylőinek a személyeket (personae) s nem a polgárokat (cives) nevezi meg, ezzel nyilván nem megkülönböztetendő jogalapra hivatkozó jogalanyok különbségét akarta hangsúlyozni, hanem a polgároknak mint emberi személyeknek természetjogi igényeit nyomatékozza, melyeket az állam, mint a népközösség hatalmi szerve, védeni és biztosítani köteles. Az anyagi és a formai tárgy tekintetében felállított különbség szorosan összefügg Kleinhapplnak a kétféle közjóról felállított magyarázatával. Ennek elbírálásánál kénytelenek vagyunk egyéni jó és közjó viszonyát a közösség metafizikai természetéből megvilágítani. Amint a közösség egészében több, mint a tagok számszerű összesége, épúgy a közjó is a magánjavak összeségét túlhaladó sajátos minőségű érték- tartalom. Azonban a közösségi egésznek, mint ilyennek a java nem választható el oly élesen a közösséget alkotó egyének javától, hogy kétféle közjóról beszélhetnénk. Minthogy az ember természete szerint társas lény, a közösségi egészbe mint szerves tag illeszkedik be. Ennél a viszonynál fogva a közjónak nincs a magánjótól független léte, amint a magánjó sem létezhetik a közjótól függetlenül. A kettő egymástól különböző, mert a tag a közösségi egészben is megtartja viszonylagos különbségét s a közösség egésze nem azonos a tagok összességével. De egymástól való különbségük mellett is a tag java és a közösség java egymáshoz rendelt, egymást feltételező jav. A rész és egész kölcsönös viszonyánál fogva az egyéni közreműködés mértéke biztosítja a közjót s az egyén javát a közjó érinti és formálja. Az egyén számára a közjó nemcsak külső jogi feltétel, hanem oly javaknak az összessége, melyekben a közjóval megegyező munkája árán részesedik, melyek hatásukat az egyén javára éreztetik, melyeket mint a közösség tagja egyéni javává tehet. A szociális igazságosságnak tulajdonított javakat a közösség csak úgy juttathatja el az egyénhez, ha vele szerves viszonyban áll. Ily szerves összefüggés mellett azonban nem választható szét a közösségi egész
