Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Sipos István: A papság hittudományos képzettsége
100 SIPOS ISTVÁN ségére az Úr Jézus Krisztusnak. Sőt a papság átlagának sem lehet ma megelégedni azzal a tudással és műveltséggel, amely a régmúlt századokban megfelelő volt. Magasabbra kell törekednie. Általánosabb és teljesebb műveltséget kell szereznie — a modern kor igényeinek megfelelőig — amelynek általános kultúrája tágasabb és magasabb, mint korábbi századok műveltsége.» A pap minden osztálynak lelkipásztora. Az alsóbbaknak csakúgy, mint a magasabbaknak. Hogy ez utóbbiak szükségleteit és igényeit is kielégíthesse, kell, hogy a műveltek kultúrfokának megfelelő képzettsége legyen. Ezért sürgeti az Egyház a világi ismereteket is. De termézsze- tesen elsősorban és legfőképen a hittudományi képzettség a fontos és szükséges. 3. Az elsajátítandó hittudomány mértéke nem volt mindig ugyanaz. Alkalmazkodott a különböző korok szükségleteihez, amelyek megint az illető kor általános kultúrállapotától függtek. A legrégibb századokban a Szentírásnak, a kánonoknak és az egyes rendek szent ténykedéseinek ismerete volt szükséges. «Sciant igitur sacerdotes scripturas sanctas et canones», mondja a már idézett IV. toledói zsinat. Idők folytán egyre bővült a hittudománynak megkívánt köre, úgy amint azt a folyton változó idők szükséglete magával hozta. Visszaesések is fordultak elő a századok viharaiban, melyeket újabb fellendülés és emelkedés váltott fel. A trienti zsinat hatalmas szellemi átalakulást hozó reformdekrétumaiban a hittudományok magasabb fokát követeli, természetesen megint csak az akkori viszonyokhoz képest. A tonsura jelöltjeinek írni, olvasni kell tudniok és a hit elemeiben kellő jártassággal bírniok. Akik a kisebb rendeket kívánják felvenni, legalább a latin nyelvet értsék és reményt nyújtsanak arra, hogy a nagyobb rendek felvételéhez szükséges tudományt megszerezni képesek ; szubdiákonussá és diákonussá csak az szentelhető, kinek jó bizonyítványai vannak, a kisebb rendekben már kipróbáltatott, teológiai képzettsége és rendjének gyakorlására jártassága van ; presbyterré pedig az olyan, ki előzetes szigorú vizsgálat alá vettetvén alkalmasnak bizonyult arra, hogy a népet tanítsa s a szentségeket kiszolgáltassa. A püspökök feladata volt, a papban szükséges teológiai tudományoknak a trienti zsinat által csak nagy vonásokban megállapított mérvét közelebbről megszabni, a tantervet megállapítani s az elért eredményről maguknak vizsga alapján meggyőződést szerezni. A trienti zsinat óta egészen a kódexig általános, az egész egyházra szóló újabb törvény a papok hittudományos képzettségének kérdését nem szabályozta. A vatikáni zsinatnak az e tárgyban eléje került javaslatokat tárgyalni nem volt ideje. Részlet-intézkedésekben, különféle nemzet püspökeihez intézett szózatokban azonban nem volt hiány s ezek mind azt célozták, hogy a korviszonyok egyre növekvő igényeinek megfelelően minden lehető megtörténjék a papság hittudományos képzettségének emelésére.
