Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Sipos István: A papság hittudományos képzettsége
A PAPSÁG HITTUDOMÁNYOS KÉPZETTSÉGE 99 és tudományról s a papságra való előkészülésről. A papi léleknek — mondja — egyik ékessége, melyet az Egyház megkövetel, a tudomány. «Nagyon is szükséges, hogy a katolikus pap szent hivatásának egyéb elfoglaltságai és gondjai közt is szakadatlanul folytassa a teológiai tárgyak komoly és alapos tanulását és a szemináriumból hozott elégséges tudáskészletet mélyebb tanulmányokkal gazdagítsa s Így folyton alkalmasabb legyen az igehirdetésre és a lelkivezetésre ... Hogy az Isten papjai... erényes életben és bölcsességben kiváló példát mutassanak és belőlük «Krisztus jóillata» egész környezetükre rászálljon, ma azért is nagyon fontos követelmény, mert az Actio Catholica — a világi katolikusoknak az a mozgalma, amely Nekünk olyannyira kedves és oly sok örömöt okoz s a világiak lelkét a tökéletesség magasabb fokára is irányítja — gyakoribbá és szorosabbá teszi a hívek érintkezését a papokkal ; már pedig a világiak nemcsak segítséget akarnak nyújtani a papoknak, hanem bennük az igazság mestereit, a keresztény élet és az apostoli buzgóság mintaképeit is akarják látni». 2. Az Egyház mindenkor megbecsülte papjaiban a világi tudományokban való jártasságot is és serkentette őket annak megszerzésére, nem ugyan önmagáért vagy szórakozás kedvéért, hanem amennyiben szent szolgálatukban hasznát vehetik. «A papi állás dísze, valamint a hívő nép bizalma és becsülése, ami a lelkipásztori munka nagyobb sikeréhez föltétlenül szükséges — mondja XI. Pius az «Ad catholici sacerdotii fastigium»-ban — megköveteli a papban a világi tudományokban is azt a jártasságot, amely az általános műveltségű világi embereknél is megvan. A pap haladjon józanul a saját korával és értse meg a kor szükségleteit, amint a katolikus Egyház is minden kort és minden nemzedéket keblére ölel, a becsületes kikezdéseket támogatja és fejleszti, az igaz tudománynak legmerészebb előretörésétől sem fél, hanem azt elősegíti. Az egyházi férfiak minden időben serény művelői voltak a világi tudomány minden ágának, sőt valamikor annyira az élen haladtak, hogy a klerikus szó egyértelmű volt a tudóssal. Az Egyház nemcsak a régi műveltség kódexeit mentette meg, melyek az ő és szerzetesei munkája nélkül tönkrementek vagy teljesen elvesztek volna, hanem legkiválóbb doktorainak tanulmányaival bebizonyította, hogy a világi tudomány a katolikus hit megvilágításában és megvédésében is nagy szolgálatot tehet. .. Ma természetesen nem kívánhatjuk többé a papságnak az elsőséget a tudomány minden terén. Oly szédítően széles ma már az emberi tudásnak a területe, hogy senki sem foghatja át teljesen és annál kevésbbé lehet szakember annak minden egyes ágában. Mégis bátorítani és segíteni kell azokat a papokat, akik hajlamuknál és tehetségüknél fogva hivatást éreznek valamely tudomány vagy művészet alaposabb művelésére, amely papi hivatásukkal nem összeférhetetlen. Mert a papok tudományos és művészeti tevékenysége — a kellő határok közt és az Egyház felügyelete alatt — kétségtelenül díszére válik az Egyháznak és dicső7*
