Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Fráter Lénárt: Hunyadi János eredete
138 FRÁTER LÉNÁRT ami ebben a kérdésben rendelkezésre áll. Ez pedig Hunyadinak magának a pápához írt, 1448-ban keltezett levele. Ebben azt írja : «Jam supra sexaginta numeramus annos». Ezt a kitételt a Hunyadi-kérdéssel foglalkozó történetíró, majdnem kivétel nélkül valamennyi, az életkorára vonatkoztatja, mint ahogyan helyesen nem is lehet máskép. E szerint Hunyadi 1387 körül született. 1409-ben tehát 21—22, 1419- ben pedig 31—32 éves lehetett. Mégis 1431-ig, tehát kb. 44 éves koráig, amíg Zsigmondhoz nem került, idegeneknél szolgált hol 6, hol meg 12 lóval. Mégpedig 1. Csáki György székelyispánnál, 2. Lazarevics István szerb despotánál (állítólag az 1420-as években), a despota halála után 3. Újlaki Miklós atyjánál (6 lóval), 4. Monoszlai Csupor Demeternél, a későbbi zágrábi püspökségért versengő tinnini, majd boszniai püspöknél (12 lóval. Ez Hunyadi Jánossal majdnem teljesen egyidős volt, sőt inkább fiatalabb.) 1431-ben találjuk őt Zsigmond udvarában, tehát 44 éves korában. Igen, mindez elhihető egy 25—30 éven aluli fiatal emberről, egy apródról, de nem hihető el egy 30 éven felüli férfiúról, hacsak anyagilag nincsen rászorulva. Ha ő, illetve Vajk, az atya, mint ahogy ezek a bemondásra megtalált oklevelek mondják, 1409-ben megkapta Hunyad várát és tartozékait, 1419-ben pedig, Vajk halála után, már meg is osztozkodtak rajta, akkor ő nemcsak, hogy rá nem volt szorulva, hanem mint várúr, már ő fogadhatott volna katonákat a saját szolgálatára. De 6 lóval, 12 lóval hányódni-vetődni az egyik főúr udvarából a másikba — várúr létére és abban az életkorban olyan szerepre vállalkozni, amilyenre egy fiatal castellanus sem vállalkozott volna — ezt higgye, aki tudja ! Igen, vállalkozott erre, mert rá volt szorulva, mert az a sokat emlegetett Hunyadvára és tartozékai akkor még nem neki jövedelmeztek. És ez a válasz V. László 1456 május havában kiadott oklevelére is. Ebben felsorolja V. László azon adományokat, amelyeket Hunyadi Zsigmond- tól és Alberttól kapott, de nem chronologikus sorrendben, és így került Hunyadvára is a Zsigmond adományai közé. De még ha V. László Zsigmonddal adományoztatja is Hunyadot, még ez sem változtatja meg azt a szomorú tényt, hogy biz ő nagyon sokáig ette a szegénység keserű kenyerét Hunyadvára nélkül. Bizonyítja a már említett DL. 11.716 sz. oklevél, mely igazolja, hogy 1425-ben bizony Jánosunknak még adósságai is voltak. Nem tudunk belenyugodni abba a feltevésbe, mely a templomépítő és imádkozó, de győzhetetlen katona, az igaz magyar vajda helyett a jobbágynyúzó Vajkot adja atyául — György helyett Sorbot nagyapául — unokatestvéreit előlépteti édestestvérekül, csakhogy minél nagyobb legyen körülötte a zavar, nehogy mi, magyarok, felismerjük benne a mi igazi édes magyar testvérünket. Pedig ezt hirdeti a címer is, mégpedig 1403-ban már sírboltról,
