Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Eckhart Ferenc: A püspöki székek és a káptalani javadalmak betöltése a kiegyezéstől az összeomlásig
A PÜSPÖKI SZÉKEK ÉS A KÁPTALANI JAVADALMAK BETÖLTÉSE A KIEGYEZÉSTŐL AZ ÖSSZEOMLÁSIG. A püspöki székek betöltése körül semmit sem változott a helyzet az alkotmányosság helyreállítása után. Ferenc József épúgy gyakorolta kegyúri jogait, mint azelőtt, de más szervek útján. A betöltés idejében a király nem volt korlátozva. Ha olyan hosszú sedisvacantiak nem is fordultak többé elő, mint a 19. század első felében, a szentszéknek fellépésére nem egyszer nyílt alkalom. Rómában vallási okokból szívesen látták volna a megürült székek mielőbbi betöltését. így sürgette meg a nuncius a közös külügyminiszterhez intézett jegyzékkel 1872-ben a már 1868 óta üresen álló szamosújvári görög szertartású püspökség betöltését a propaganda fidei congregatio rendeletéből, majd 1877-ben a kassai és veszprémi, 1882-ben a szombat- helyi latin, a körösi és eperjesi görög szertartású püspökségét. Néha maga a bíbornok-államtitkár fordult sürgető szóval a vatikáni nagykövethez. A szentszék fellépésének rendesen meg volt az eredménye, a kinevezés a sürgetés után rövid időn belül megtörtént.1 A kinevezésre vonatkozó javaslatot a vallás- és közoktatásügyi miniszter tette a királynak, miután a minisztertanács hozzájárult a javaslathoz. A miniszter nem fordult — miként Ausztriában — jelöltekért a comprovincialis püspökhöz, hanem rendesen csak a prímással tárgyalta meg a jelölés kérdését vagy úgy, hogy tőle kérte a jelöltek megnevezését, vagy megkérdezte őt, hogy bizonyos javaslatba hozandó ellen nincs-e kifogása.1 2 Prímási kinevezés előterjesztésénél semmiféle ilyen természetű kérdés nem szerepelhetett, valamint a prímási sedis vacantia ideje alatt betöltött székeknél sem.3 A prímás emelhetett kifogást, de ezt nem mindig vették figyelembe a minisztériumban, valamint nem mindig fogadták el a prímás jelöltjeit sem. Néha nehéz volt az egyházi és politikai tekinteteket megegyeztetni. Élénken világítja meg ezeket az itt-ott fellépő nehézségeket az a levélváltás, mely Bubics Zsigmond kassai püspöki kinevezése előtt Trefort Ágoston miniszter és Simor János prímás közt 1887-ben folyt le. Mikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter levélben megkérdezte a prímást, volnának-e Bubiccsal szemben, ki szabadelvű párti képviselő volt, kifogásai, az tényleg emelt ilyeneket. Simor szerint a jelöltet a Vatikánban nem tartották elég buzgónak, sőt szabadkőművesség gyanú1 Külügymin. Admin, ltár F. 26., 28. cs. 16., 35, 52., 53., 54. sz. — F. 26., 29. cs. 96. sz. és 31. cs. 2 Vallás és közokt. min. irattára Elnöki oszt. 1874: 1685, 1690, 1878 : 439, 1890 : 89 stb. 3 Vkm. Ein. 1891 : 50765, 50811.
