Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Eckhart Ferenc: A püspöki székek és a káptalani javadalmak betöltése a kiegyezéstől az összeomlásig
6 ECKHART FERENC jába is keveredett. Kifogásolta a prímás, hogy Bubics nem tud tótul, ez pedig a kassai püspöki székben elengedhetetlen kellék az ő nézete szerint. Azután Bubics csak képviselő, sohasem volt lelkipásztor, hanem csak nevelő egy előkelő családnál. Trefort visszautasította a szabadkőművesség vádját. Az a körülmény pedig, hogy Bubics nem tud tótul, nem teheti őt alkalmatlanná a püspöki székre, hisz maga a prímás sem tud, holott igen nagy számarányban laknak egyházmegyéjében tótok, mégis mily kiváló egyházfő. Trefort kérte a prímást, hogy álljon el kifogásaitól. A prímás azonban újabb levélben (1887 márc. 3.) okolta meg kifogásait: a szabadkőművesség vádjára vonatkozólag ő ma sem tudná megnyugtatni Rómát, amely vádat akkor emelték a Vatikánban, amikor Bubics szombathelyi kinevezéséről volt szó. A Bubics ellen felhozott aggályokat a miniszter «nem tartja oly természetűeknek, hogy azok egy, a szükséges tulajdonokat magában egyesítő férfiút kizárnának a püspökjelöltségből». «Ezen nyilatkozatában Excellentiádat kétségkívül azon meggyőződés vezérelte, hogy Bubicsban mindazok a tulajdonok feltalálhatok, melyeket Excellentiád egy püspökjelöltben a politikai téren való működés tekintetéből kívánatosnak tart. Meg fogja azonban Excellentiád azt is engedni, hogy ezen tulajdonok nem merítik ki mindazt, amit egy katholikus püspöktől a katholikus egyház, a katholikus hívek, sőt maga az állam érdeke is magasabb szempontból véve a dolgot, elengedhetetlenül megkívánnak.» «A katholikus püspöknek elsősorban püspöknek, az egyház szellemétől át és átitatott papnak kell lennie, ki a hívek vallási szükségleteit mind elméletileg, mind gyakorlatilag jól ismeri, s azoknak kielégítéséről gondoskodni tud s ezért nemcsak alapos ismeretekkel bír, hanem azok gyakorlati alkalmazásához is ért, vagyis ki a különböző egyházi hivatalokban a lelkipásztorkodást s az egyházi kormányzatot gyakorlatilag elsajátította. Csak akkor, ha a püspök egyházi hivatalának viselésére szükséges képzettséggel bír és azt tényleg híven teljesíti, képes az állam érdekeit is híven szolgálni. Ellenkező esetben a politikai szereplése feltűnést kelthet, de áldásos alig lesz.» Tíz évvel ezelőtt, írja tovább Simor e tanulságos levélben, ép a kassai püspöki szék betöltésénél utasította vissza Trefort «a szláv nyelvben nem jártas Rimely, a magasabb egyházkormányzás titkaiba be nem avatott Dobó és Boltizár» jelöltségét a kassai püspöki székkel kapcsolatban. Megengedi tehát, hogy újból a kassai szék betöltésénél «én a saját álláspontomból a jelöltnek egyházi qualificatiójára nézve legalább is azon mértéket alkalmazhassam, melyet Exellentiád tíz év előtt egyházkormányzati szempontból, mint minimumot megszabott». Holott az akkori jelöltek és Bubics közt «a hiányokra nézve sincsen paritás. Míg ugyanis azoknál részben a szláv nyelv hiánya, részben a magasabb egyházi kormányzatban való járatlanság okozta a disqualifi- catiót, addig Bubicsnál mindkettő együttesen fordul elő és azonfelül még azon hiány is mutatkozik, hogy Bubics — és ezt teljes biztonsággal állítom — soha lelkészi hivatalt nem viselt, tehát nemcsak a magasabb kormányzatban, de az egyszerű falusi lelkipásztorkodásban sem szerzett magának semmiféle gyakorlatot». Trefort arra hivatkozott, hogy a püspöki kar több tagja volt tanár, de nyilvános tanár, míg Bubics csak magán nevelő. A szláv nyelv tekintetében a miniszter az ő személyére is reflektált. Igaz, hogy ő nem tud tótul, de mikor arról volt szó, hogy őt nevezzék
