Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szamek József: A Szentlélek és a természetfölötti élet Scheeben theologiájában
210 SZAMEK JÓZSEF vetítője.1 Mindezek nem egymástól egészen különálló valamik, hanem az egy és egységes természetfölötti élet jelentősebb mozzanatai. Közülük Scheeben kiemeli a bennlakást, mert a többivel szemben ez az alap s a többi tulajdonképen ebben adva van. S mikor a többi részletmozzanatot is propriumos vonatkozásba hozza a Szentlélekkel, akkor elgondolásában az szerepel, hogy az egész megszenteléssel, az egész természetfölötti élettel ilyen propriumos kapcsolatban van. Visszatérve a Szentírásból való indulására : ez az indulás mutatja, hogy a rendes theologiai úton jár s nem annak ellenére. Eredményeit megbecsüli és elismeri. Azt a közmegállapítást is, hogy a Szentlélek és a természetfölötti élet között bizonyos tekintetben appropriációs vonatkozások is állnak fönn. Mégis úgy érzi, tovább kell mennie. Maguk az isteni adatokat tartalmazó források adnak indításokat, amiknek a theologiai közfelfogás még nem járt eléggé végére. Ő megindul. S gondolatmeneteivel, bizonyításaival, bemutatásaival könnyen azt a benyomást kelti olvasójában, hogy az egyes szentírási és hagyományi adatok, illetve a bennük rejlő problémák a fő mozgatói, izgatói, amik nem hagyják őt megállni. Pedig ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy egy a priori elgondolásból (legalább is különtételét ill. a priori) fakadnak ezek a részlet-gondolatmenetek. Ez az a priori : a természetfölöttiről való eszméje ; egész theologiai munkájának legértékesebb gyümölcse. Scheeben theologiájában a jelen természetfölötti rend igazán abszolút természetfölöttinek van bemutatva. Vagyis olyannak, ami nem tartozik hozzá még a legkiválóbb lény teremtéssel kapott mivoltához sem, hanem részesedés valamely minden teremtménynél magasabb- rendű lény (s ez csak az Isten) kiválóságában (supernaturale secundum deificationem). Sőt még ezen a vonalon is abszolút, túlhaladhatatlan, mert magában a belső, titokzatos isteni életben való valamelyes részesülés, amint ez az élet a szentháromsági eredésekben lüktet (tehát supernat. sec. SS. Trinitatem — bár ezt ebben a formában nem fogalmazza meg Sch., tartalmilag azonban teljes határozottsággal és következetességgel képviseli). S felfogása jelen esetben azt a theologiai közvéleményt képviseli, amely a naturalizmust és racionalizmust gyökeresen és katolikusán elintézte. A természetfölöttinek ezt a fogalmát nem a priori konstruálja, hanem az egész katolikus theologia asszisztenciájával, a kinyilatkoztatás adataira támaszkodva. Hajtóereje különvéleményében az, hogy részletes végiggondolásban is abszolút természetfölöttinek bizonyuljon a természetfölötti. S gondolatmenetei a részletkérdésekben is a természetfölötti fogalmával való kapcsolatukból veszik igazi bizonyító erejüket, hogy t. i. abból levezethetők. Mikor tehát a természetfölötti élet egyes mozzanatait bemutatja, tulajdonképen egy nagy dedukciót hajt végre. Megállapítható 1 Lásd Myst. 28—29. §.; Dogm. 11. könyv 1073., 1075—76. sz. és III. könyv 817. sz.
